2017. október 3., kedd

Harmadik típusú fuxolások - Nulladik nap, hétfő

Eljött ez a nap is, amelyre oly régen (azaz két éve) vártunk. Kétezer-tizenhét október másodikán startot fújtunk a III. Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljának.

Az időérzékelés már ezen a - nulladik - napon fuccsba ment. Reggel tízkor a Vaskakas Bábszínház Izeg-mozog (fő- és egyedüli szerepben Markó-Valentyik Anna) című csecsemő előadásával kezdtünk a Szigligeti Stúdióban. Bár alapvetően a 0-3 éves korosztályt szólítja meg, azért az egészen apró gyermekek mellett a 4-5 évesek is láthatóan tök jól szórakoztak. A kábé 20 perces izgő-mozgó szösszenet után díszletsimogató várta a gyerekeket, és nem csak ők, hanem a szüleik is éltek a színes, amúgy talán kissé túl szépen rendszerezett járéktárgyak felderítésével.

Délben a már megérkezett szakmai társaság átvonult az Árkádia Bábszínházba, ahol így – a szervezett gyerekcsoportokkal együtt – teltházas közönségnek játszott a Cimborák Bábszínház társulata. Magát az előadást megelőzendő, a fesztivált hivatalosan is megnyitotta annak rendje és módja szerint a Szigligeti Színház főigazgatója, Czvikker Katalin és a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának művészeti vezetője, Botházy-Daróczi Réka. 

A nyitóelőadást (A só - mese a szeretetről) a szervezők Nagy Kopeczky Kálmán emlékének szentelték. Az elején összeszoruló gyomrok azért lassacskán kiengedtek, mert maga a darab is hagyott időt az elmélyülésre - bár a gyerekközönség sűrű, auditív reakciósorozata nem éppen erről árulkodott. De hát nyilván ők másképp élvezik a látnivalót. És ez rendben is van így.

Ahhoz képest, hogy a nulladik napon még nem jellemző a nagy nyüzsgés, ebédre már egészen érzékelhetővé vált a fesztiválhangulat. A Szigligeti Stúdió jó tér a találkozásoknak, a terasz pedig még jobb levezetés. Délután a Kezeslábas Családi Bábszínház produkciója következett, a felnőtteknek szóló Anyajegy, mely címében is illusztrálja, hogy az anyaság miben-és milyenlétét tárgyalja. 

Az előadás egyetlen szereplője, Markó-Valentyik Anna tehát hétfőn két korosztályt is megszólított: reggel a gyerekeket, délután az anyukáikat. Na jó, szüleiket.

Szóval így, három előadás után már azért kissé megfáradhat az ember, de az Anyajegy után ismét eljött a lazítás ideje: a legutóbbi iskolaprogram keretében előadott, egy, A rút kiskacsa című előadásból kiragadott bábos jelenetet flashmob formátumban adtak elő az előadás gyerek- és bábszínészei a Holnaposok szoborcsoport közelében.

Vacsora után pedig a nap záró előadása következett, a Led Puppets audiovizuális performansza. Nagyon izgalmas jelenség, ahogy a színes, led-fényezett halak és tengeri szörnyek masszív elektronikus zenei ‘’szőnyeg’’ kíséretében cikáznak a teljesen sötét térben. 

Nem kevés nézői kíváncsiságot kielégítve az előadás befejeztével a produkció színészei bábsimogatóra hívták az érdeklődőket, hogy láthassák, mik is ezek a cseles és szokatlan technikai megoldások, amellyel ők, ez a vagány, fiatal társaság dolgozik.

No de lássuk csak azt a műsorfüzetet. Aszondja, hogy hétfő, izegmozog, cimborák, anyajegy, ledpuppets és ööö, lapozás, jé, ez már a keddi. Szóval ez volt a hétfői nap. Dióhéjban.
Mert ami ezután következett, arról sem a műsorfüzet, sem az internet nem ír.

Azt mi írjuk tovább, amíg itt vagyunk, amíg együtt vagyunk itt.


Írta: Ozsváth Zsuzsa