A bábszínház olyan, mint az illusztráció – interjú Tomos Tünde bábkészítővel

A Szigligeti Színház Lilliput Társulat hétvégén mutatja be A négyballábas kisegér című legújabb előadását, amelyet Németi Emese és Lélek Sándor Tibor írt-rendez. A következő beszélgetésben Tomos Tünde bábkészítő mutatjuk be.

Legutóbb a Piri és a farkas című előadás kapcsán dolgoztál a társulatal. Most pedig a Négyballábas kisegér készülő produkció figuráját készítetted el. Először is mesélj kicsit az alkotói találkozásotokról Lélek Sándor Tiborral.

Tavaly tavasszal keresett meg Tibi, hogy készítsünk együtt egy előadást, amelyen jelenleg is dolgozunk és reményeink szerint most ősszel fog a nagyközönség elé kerülni. De addig is a járvány adta helyzet miatt döntött úgy, hogy kisebb előadásokat tesz színre, ahová egy-két báb szükséges. Így született meg Piri és a farkas, és most A négyballábas kisegér. Sajnos személyesen még nem találkoztunk (Brassó-Nagyvárad elég nagy távolság), telefonon, videochaten keresztül kommunikáltunk, de hála a technikának, áthidaltuk a távolság adta nehézségeket és gyönyörű dolgok születtek.

Most mesélj picit magadról. Milyen út vezetett a bábkészítésig? Mit jelent neked a bábszínház?

Az egyetem után úgy csöppentem be a bábszínház világába, mint a légy a tejbe. Nem rég költöztünk vissza Brassóba Kolozsvárról, mikor adódott egy lehetőség, hogy szobrászként dolgozzak a brassói Arlechino Bábszínházban. Festőként, az elején nehéz volt három dimenzióban ábrázolni a világot, de nagyon hamar megszerettem. Végül is a bábszínház olyan, mint az illusztráció, csak térben elevenednek meg a történetek és a karakterek. A folyamat, amikor a festőből szobrász (bábkészítő), szobrászból díszlettervező lesz, nem volt könnyű, sok munkát, kitartást és odaadást igényelt. Szeretem a kihívásokat és a bábszínház, egy bábelőadás mindig ad rá lehetőséget, hogy újabb és újabb dolgokat találjak ki, amivel el lehessen mesélni egy történetet.

Milyen ötlet, gondolatiság, üzenet mentén születet meg a Négyballábas kisegér báb?

Recept a Négyballábas kisegér elkészítéséhez.

Hozzávalók: egy darabka hungarocell, egy kis géz, két csepp ragasztó, egy árván maradt csíkos zokni, két gomb, néhány, seprűből óvatosan kivágott műanyag szál bajusznak.

Elkészítés: a hozzávalókat faragva, ragasztva, festve egymásba dolgozzuk, kis türelmet és hozzáértést is hozzá adva. A végén egy nagy adag szeretettel nyakon öntjük és hagyjuk, hogy életrekelésig száradjon.

Akár egy hangos képeskönyv – interjú Bartal Kiss Rita rendezővel

 

A Szigligeti Színház Lilliput Társulat készülő produkciójáról, a Sosevolt Cirkuszról Bartal Kiss Ritát, az előadás rendezőjét kérdeztük. Bemutató: október 6, 17 óra, Árkádia Bábszínház, nagyterem.

Miért éppen Mészöly Miklós cirkusza?

Amikor bábos életem kezdetét vette, a Ciróka Bábszínház alapítója, Báron László tanár úr ismertetett meg először ezzel a mesenovellával. Mészöly Miklós szürreális cirkusza ezekben az időkben egészen érdekesen rezonál a világunk aktuális történéseivel. Többgenerációs előadást szeretnénk készíteni, amelyben gyerek és felnőtt egyaránt megtalálja a saját történetét.

Miben más ez, mint a járványidőszak előtt született munkák?

Leginkább az, hogy alkotótársaimmal online dolgozunk – mind a zeneszerzővel, Dés Andrással, és a tervezővel, Rófusz Kingával is.

Mitől lesz aktuális ez a darab ma, Nagyváradon?

Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, amikor nincs (vagy alig lehet) közönségünk, és mégis előadásokat készítünk. Egyik nap van kinek játszani, de nem tudjuk, másnap lesz-e. Ma még van épületünk, cirkuszunk, de vajon holnap lesz-e? Kellünk, nem kellünk? Kint zuhog az eső és süvölt a szél, és a közönség otthon marad, de mi magunkat is meg tudjuk tapsolni, ha kell. 

A művészetre akkor is szükség van, ha bizonyos helyzetekben betiltják, megtiltják, mások másképp gondolják, mire van szükségünk. Akkora teher alatt vagyunk, hogy muszáj valahogy megkönnyebbülnie a lelkünknek, ebben pedig a művészet tud segíteni. Faludy György Feljegyzések egy esőerdőből című könyvében írja, hogy azt szereti az olasz iparvárosokban, hogy minden kis utcasarkon van valami nagyon szép látnivaló: ablakornamentika, egy szép szökőkút, vagy egy faragott kapu stb, hogy éjszaka, amikor az agyonhajszolt munkások térnek haza a gyárból, valamelyest megnyugodhasson a lelkük.

Rendezőileg mit szeretnél megmutatni a színpadon?

Ez nem egy lineáris mese, hogy elkezdődik, haladnak az események, dialógusok által bomlik ki a történet, hanem íróilag nagyon szépen megfogalmazva ismerjük meg a cirkuszi világ sajátos életét, rutinjaikat, furcsaságaikat, hierarchiájukat.  Ezt a különös világot igyekszünk alkotótársaimmal közösen megteremteni a színpadon is.

Beszélj, kérlek, az előadás látvány- és zenei világáról.

Nem egy szokványos bábelőadásról van szó. Sok-sok művészeti ág: zene, képzőművészet, irodalom, színházművészet, bábművészet gyúródik benne össze. Mivel nem párbeszédek folytán bontakozik ki a történet, a zene, a látvány, és a mozgás – utóbbi Györfi Csaba koreográfus segítségével – nagyon sok mindent fog együttesen elmesélni – akár egy hangos képeskönyv. A cirkusznak nagyon erős a vizualitása. Csillogó ruhák, harsány színek, sokféle hang jellemzi. A zene is ezeket az érzeteket erősíti meg. Ugyanakkor a cirkusznak van egy másik nagyon fontos része: a közösség és a közösségi létezés. Ez az előadásunknak is meghatározó szervező eleme. Markó Róbert dramaturggal hozzátettünk még két Parti Nagy Lajos verset, amelyek segítik ezeket a gondolatokat – Dés András megzenésítésében. Ezt a csillogó, fájdalmas és szomorú, állandó vándorlást és egymásrautaltságot próbáljuk meg a látvánnyal, zenével kifejezni.

Teljes társulattal dolgozol, a színészek 22 bábot mozgatnak. Hogyan telik a próbafolyamat?

Botházy-Daróczi Réka művészeti vezetővel fontosnak tartottuk, hogy ebben az előadásban mindenki részt vegyen – pont a darab üzenete miatt.

Te ki vagy ebben a cirkuszban?

Én a sátorépítő mester vagyok! Aki felépíti a cirkuszi sátrat, bemegy a csapatához, és megcsinálja velük a produkciót.

Milyen korosztályt szólít meg az előadás?

Óvodások, iskolások egyaránt megtalálják benne a maguk részét. Sőt, a felnőttek is találhatnak benne különféle analógiákat bizonyos élethelyzetekre.

Próbafotók (kivéve a sorban harmadikat): Vigh László Miklós

------

Író: Mészöly Miklós (Kossuth-díjas)

Színpadra alkalmazta: Markó Róbert

Látványtervező: Rofusz Kinga

Zeneszerző: Dés András

Zenei vezető: Varga Imre

Koreográfus: Györfi Csaba

Rendező: Bartal Kiss Rita (Blattner-díjas)

Szereplők: Benczi Tekla, Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin, Stéfán Bodor Mária, Szabó J. Viktor, Szentpéteri Lenke

Zenészek: Csepei Róbert, Haraji Adalbert, Varga Imre

Ügyelő: Varga Friderika

Hang: Haraji Adalbert

Fény: Vajna Tibor

5 éven felülieknek.

 

„Délután. Vége a délelőttnek – dél van. A mi nevesincs falunkban úgy mondják: fahegyen áll a nap. Még a zenészek is árnyékba húzódnak ilyenkor, s mielőtt a finom ebéd után szundítanának, megfontolt szavakat raknak egymás mellé, hogy a hosszú délutánra bőven maradjon álmodnivaló…”

 

A meseszerzőként is igen termékeny Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós különleges, finom és rebbenékeny története, a Jelentés egy sosevolt cirkuszról nem hagyományos mese. Inkább költői mozaik, amelynek kockáit a hétköznapi logika szabályait sutba dobva fűzi egymáshoz a szerzői fantázia. A rejtélyes atmoszférájú szkeccsekben a mindennapi élet jelenségei érnek össze az emberi értelmen túli világ íratlan törvényeivel. És hát mi lehetne érzékletesebb helyszíne ennek a különös világnak, mit a cirkusz? Ami, ráadásul, sosevolt… Vagy mégis talán?

A nyomok – néhány patalenyomat, megperzselődött fű, pár marék széna, kevés eltaposott hamu, kisebb-nagyobb lyukak, egy csorba tükör, satöbbi – mindenesetre arra utalnak, hogy mégis csak volt. És ha volt, akkor biztosan nem volt mindennapi. Például ilyen lehetett: a fellépők lakhelye ötkerekű lakókocsi – a hatodik a pótkerék, ez póznára tűzve forog a fejük felett, ha fúj a szél. A mutatványos állatok: egy zebra, amelynek az egyik oldaláról elvesztek a csíkok, egy szalmaoroszlán, amelyiket estéről estére megesz a zebra s másnap mégis egy új oroszlán cammog be a színpadra, három fekete papagáj, egy szakállas kutya, egy borotvált fejű macska. És Henye Egyed, a süket állatidomár még hortyogva is meghallja, ha a macska ugat, a kutya nyávog, a papagájok nyihognak, a zebra bőg, a szalmaoroszlán nyerít!

A Szigligeti Színház Lilliput Társulatának előadásának saját, külön bejáratú sosevolt cirkuszában ilyen és ehhez hasonló váratlanságokra számíthat az érdeklődő néző. Érzékeny, szenvedélyes és gyermekien kíváncsi figyelemmel alkothatja újra a bábszínészek segítségével ennek a különleges, finom és rebbenékeny világnak egy-egy szeletét. „És a többi, amit csak ezután veszünk észre! Hiszen a rét olyan nagy… Kutassatok tovább!”

Négyballábas kisegér a társulat fészerében

A Lilliput Társulat készülő produkciójáról, A négyballábas kisegérről az előadás egyik rendezőjét, Lélek Sándor Tibort kérdeztük.

Számos rendezésed láthattuk már a Lilliput Társulatnál. Legutóbb a Piri és a farkas című mesét adaptáltad színpadra. Rendezéseidben a darabokat mindig egy kicsit a saját ízlésedre formálod. A négyballábas kisegér teljesen saját szellemi termék, amelyet együtt írtatok és rendeztek Németi Emesével. Hogyan született meg a kisegér meséje?

LST: A kisegér született meg előbb, majd utána a mese. Természetesen létezett egy elképzelés, egy alaptörténet, de addig alakítgattuk, formázgattuk, hogy a mese csaknem teljesen megváltozott. A mondanivalót megőriztük, az tartja össze a történetet, aköré épül a cselekmény. Főhősünk egy csetlő-botló négyballábas kisegér, aki egy nagy dobozból kimászva érkezik a mese helyszínére, egy festő fészerébe. Miközben ismerkedik a helyszínnel, a néző megismerkedhet a kisegérrel. Ez a párhuzam fellelhető az egér és a festő személyiségében és a díszlet kialakításában is. A kisegér szeretetre vágyik, a festő pedig arra, hogy elismerjék.  Rokon lelkek lévén, egyből megkedvelik egymást. Az egér kiszínezve, elferdítve meséli el viszontagságos történeteit, hogy miként került a festőhöz, ahogyan a festő is megszépítve mondja el édesanyjának a telefonba az aznapi eseményeket, elhallgatva a sikertelenségét. Hogy miért is teszik mindezt, a mese végén kiderül. Egymásra találásuknak szerencsés folyománya lesz. A festő közreműködik a kis négyballábas egér történéseinek felelevenítésében, belemegy a szerepjátékba.

A mese egyik fontos üzenete, hogy merjünk játszani, ugyanis gyermekeink lelki kitárulkozásának eléréséhez az önfeledt együtt játszás, a közös fantáziálás, a jóízű nevetés a legrövidebb, és egyben leghálásabb útja.

Úgy tudom, ez az előadás eredetileg nem szerepelt az évadtervben. Milyen indíttatásra születik ez a produkció? Mesélj kicsit a keletkezésének körülményeiről.

LST: Emesével szerettünk volna létrehozni egy főleg hétvégeken játszandó interaktív produkciót, amelyben a gyerekeket és az őket elkísérő felnőtteket egyaránt bevonnánk az előadásba. A művészeti igazgatónk Botházy-Daróczi Réka üdvözölte a családi hétvége gondolatát és lehetőséget adott ennek megvalósítására, még tavaly ősszel. Derűlátóan kezdtünk a projekt elindításához, remélve, hogy a világjárvány mielőbb véget ér, és az újrakezdés örömében meglephetjük nézőinket egy játékos, együtt játszós előadással. Az interaktív formát a körülményekhez igazítva megőrizzük, de terveink szerint, amint végre megszabadulunk a mindannyiunk életét megnehezítő pandémiától, visszatérünk az eredeti elképzelés megvalósításához.

A főhős bábja igazán kedves, első ránézésre szerethető figura. Milyen volt a munka Tomos Tünde bábkészítővel?

LST: Online. Személyesen, még soha nem találkoztunk, mégis egyből megtaláltuk a közös hangot. Tomos Tünde brassói képzőművész, díszlet- és bábtervező rendkívül közvetlen alkotó. Olyan ember, akivel már az első beszélgetés során úgy éreztem, mindig is ismertük egymást. Első közös munkánk a Piri és a farkas című előadás volt, ezt követi a most készülő A négyballábas kisegér és már el is kezdtük, az idén őszre tervezett produkció a Nyolckor a bárkán munkálatait.

Beszélsz kicsit a látványról?

LST: A mese helyszíne némileg eklektikus, ugyanis a kisegér egy fészerben találja magát. Van ott minden, létra, fogas, veder, asztal, szekrény és egy festőállvány, a térben a célnak megfelelően elhelyezve. A fészer két ellenpólusa, a szobafestő létra és a festőállvány között töpreng a már nem szobafestő, de még nem igazán képfestő hősünk. A mese nyitóelemeként egy nagy doboz szolgál, amelyből előrágja magát négyballábas főhősünk. A fészerre jellemző kuszaságban is fontosnak tartottuk az egyensúly megteremtését, mert enélkül a néző kényelmetlenül érzi magát, amikor rápillant a helyszínre.  A térben a legtöbb elemnek új értelmet adunk a játék során. Izgalmas feladat a díszletet úgy átrendezni, hogy az minél inkább érzékeltesse, láttassa a kisegér által felidézett helyszíneket, hasznos játékteret létrehozva. 

Milyen korosztálynak ajánlod a meséteket?

LST: Szeretettel várjuk a három év feletti kedves nézőinket a Lilliput Társulat legújabb bemutatójára, …-án.

 

*

A négyballábas kisegér   (3+)                                                  

Hová kerültem már megint?”– kérdezte meglepetten a kisegér, és bejárta a fészert, mind a négy ballábacskáival. „Talán egy festőnél vagyok, fel is jegyzem a naplómba!”

Bizony, ez a kisegér - aki a sajtnál is jobban, csupán egyetlen dologra éhezik, a szeretetre - tud írni, sőt beszélni is nagyon szeret, mesélni talán még annál is jobban.A sors elsodorja, pontosabban egy gyorsfutár elszállítja egy sikerre vágyó festőhöz,aki örömmel hallgatja, és segít feleleveníteni a kisegér vidám történeteit.

„Tényleg így történt minden, ahogy elmesélted?” – szegezte fel a kérdést a festő.

„Igen, igen, persze.” – válaszolta a kisegér – „Hiszen az egeret mindenki szereti.”

 

Írta és rendezte: Németi Emese – Lélek Sándor Tibor

Bábkészítő: Tomos Tünde

Díszlet: Lélek Sándor Tibor

Szereplők: Németi Emese, Lélek Sándor Tibor, Szentpéteri Lenke