Társulatunk új előadást mutat be nektek december elsején 17 órától az Árkádia Bábszínház
nagytermében. A következőkben a Trón alatt a király című zenés mesejáték
rendezőjével, Hajdu Gézával készült interjút olvashatjátok.
Ha okosan értelmezzük, a múlt
történései hasznos kapaszkodót adhatnak a jelenünkhöz. Sokszor túlzásba is
visszük a viszonyítgatást. Tudván azt, hogy a Trón alatt a király című
mesejátékot legutóbb negyven éve mutatta be a Szigligeti Színház, szintén Géza
bácsi rendezésében, nem kerülhetem meg a kérdést, hogy hogyan alakultak úgy a
dolgok, hogy most, 2018-ban ismét megrendezze, ezúttal a Lilliput Társulatnál?
Hajdu Géza: Mert nagyon megszerettem ezt a mesejátékot, még a 60-as
években, amikor Marosvásárhelyen láttam. Cselekmény és érzelem gazdag
mesejáték. Fordulatos, tele van játékkal és humorral, ugyanakkor mondanivalója
lírai, komoly, telítve szép emberi érzésekkel. Manapság egyre magányosabbak,
egyre ,,elidegenítettebbek’’ vagyunk. Ez az előadás a barátságról szól, a
barátság értékéről. Mennyivel gazdagabbak, magabiztosabbak vagyunk, ha van egy
igaz barátunk, akivel megoszthatjuk mindennapi gondjainkat, lelkünk titkait. S
mennyivel igazabb, mélyebb az a barátság, amiért meg kell küzdenünk, mint
Katinak. Mert a gonoszság, az ármány mindenhol felüti a fejét. A gonosz macskák saját céljaikra akarják
felhasználni a naiv Petit. Ezt kell megakadályoznia Katinak, s ő képes
élet-halál harcot megvívni igaz barátjáért. Ezt a harcot azonban nem képes
egyedül megvívni, szerencsére segítőkre talál az üldözött Cica Micában, a
szintén rab Egérkirályban. A baráti kör bővül, s együtt csodákra képesek. Örök
emberi dolgok ezek, ma is ugyanúgy értékesek, mint negyven vagy száz évvel
ezelőtt.
Hazug macskák országa,
egérkirály, ármány és barátság… mit üzen a történet?
H.G.: A szereplők: macskák és egy egér (a kislány és a kisfiú
mellett) mind-mind emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Gonoszak,
fondorlatosak, nagyképűek, büszkék, mindent elkövetnek saját fontosságuk
igazolására, főleg hazudnak és hazudnak. Pedig tudjuk, hogy a hazugság mindig
kiderül, hazugságra nem lehet sokáig várat építeni, mert az mindig kiderül s amit felépítettünk, bizony
összeomlik, s a romok maguk alá temetnek bennünket, mint hazugokat. Tanmese?
Igen az, mint minden mese. Hinnünk kell benne, hogy az igazság mindig kiderül
és győzedelmeskedik – és nemcsak a mesékben!
Adhat-e a negyven évvel
ezelőtti előadás kapaszkodót a maihoz, rendezés szempontjából, vagy teljesen
tiszta lapra dolgozik Géza bácsi? Változik a kontextus?
H.G.: Már említettem, hogy a barátság, az igazság keresése
örök megnyilvánulás. Ilyen szempontból az előadás ugyanolyan, mint negyven
évvel ezelőtt. Mégis teljesen más, hiszen változott a világ, benne mi is. A
világhoz, egymás való viszonyulásunk felgyorsult. Bár a lényeg ugyanaz, de a
hangsúly ma talán mégis máshová összpontosul.
Milyen a munka az
alkotótársakkal? Czvikker Katalin dramaturg a színpadi szövegért felel. Milyen
a mostani szövegkönyv világa? Új dalszövegek is kerültek be a már meglévő,
Fábián Sándor által jegyzetteken kívül.
H.G.: Éreztem, hogy le kell porolni, fel kell gyorsítani ezt
az ötven éves szöveget. Színesíteni kell, tánccal, énekkel frissíteni.
Nyelvezetében is közelebb hozni a mai nézőkhöz. Ebben találtam társra Czvikker
Katalin dramaturgban, aki egyből ráérzett, hogy mit szeretnék. Szekernyés
László és Fábián Sándor szövegét közelebb hozta a mai közönséghez. Az előadás
semmit nem veszített mondanivalójából, csak közelebb került hozzánk, mai
nézőkhöz. S ez nagyban hozzájárult a mondanivaló megértéséhez.
Remélem, ezt a nézők is érzékelni fogják.
A jelmezek Cristina Breteanu
tervei, a színpadkép pedig Rákay Tamás díszlettervezőé. Az előadás zenéjét
Bakk-Dávid László szerezte, a koreográfiáért Györfi Csaba felel. Mit lát, mit
kap majd a néző?
H.G.: Ugyanezt mondhatom el a díszlet- és jelmeztervezők
esetében is. Rákay Tamás csodálatos mesevilágot varázsolt a színpadra. Cristina
Breteanu kosztümjei színesek, komikusak, „állatiak”. Különös hangulatot adnak
az előadásnak. Ezt a hangulatot segíti Bakk-Dávid Laci eredeti zenéje és Györfi
Csaba koreográfiája is. Mindnyájan ráéreztek a mese lényegére és örömmel
dolgoztak. Próbáról próbára jobbnál jobb ötlettel álltak elő. Öröm volt nézni,
ahogy ezek a felnőtt emberek újra gyerekekké váltak.
Mindezek fényében hogyan
zajlottak a próbák?
H.G.: Ugyanezt
mondhatom el a a színészekről is – bár nehéz – örömmel, felszabadultan
játszottak, igaz, ez a szakmájuk. A játékhoz sok munka kell - mondja Peter
Brook, korunk nagy angol rendezője – De, amikor ez a munka a játék élményét
adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék. Úgy érzem, öröm volt együtt dolgozni, helyesbítsek: játszani. S ez az öröm
meglátszik majd az előadáson is.
Melyik korosztály a fő
célcsoport?
H.G.: Hogy kinek készült? Persze, hogy elsősorban a
gyerekeknek, a kisiskolásoknak, akiknek lehetőséget adunk olykor, hogy részt
vegyen a játékunkban. Persze óvodások is élvezhetik és a kamaszok is. No és a
felnőttek!
Ne feledjük, ez a darab diktatúrában íródott. Nagyon sok utalást találunk
benne, bár nem erre összpontosítottunk, de akinek füle van, az meghallja és
megérti. Ez a lényeg. És hogy mindannyian jól érezzük magunkat a két órás
előadás során. Hogy sikerüljön feloldódnunk a játék örömében. Végső soron ez
volt a célunk! Úgy legyen!
--
Szereposztás:
Peti: Szabó J. Viktor
Kati: Vári Vivien
Mese anyó: Birtalan Katalin
Kormos Karmos: Daróczi István
Tarka Terka: Németi Emese
Cica Mica: Stéfán Bodor Mária
Kutyaölő Kázmér: Csepei Róbert
Király: Hanyecz Debelka Róbert
Dupla Dorottya hercegnő: Balogh Judit
Udvarhölgyek: Meleg Hortenzia, Szentpéteri Lenke
Katonák: Szőke Zsolt, Varga Imre
Rendező: Hajdu Géza
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Díszlettervező: Rákay Tamás
Jelmeztervező: Cristina Breteanu
Koreográfus: Györfi Csaba
Dramaturg: Czvikker Katalin
Dalszöveg: Fábián Sándor, Czvikker Katalin
Korrepetitor: Varga Imre
Ügyelő: Varga Friderika
Hang: Haraji Adalbert
Fény: Vajna Tibor
Az előadást 5 éven felülieknek ajánljuk.
