A Szigligeti Színház Lilliput
Társulat készülő produkciójáról, a Sosevolt Cirkuszról Bartal Kiss Ritát, az
előadás rendezőjét kérdeztük. Bemutató: október 6, 17 óra, Árkádia Bábszínház,
nagyterem.
Miért éppen Mészöly Miklós
cirkusza?
Amikor
bábos életem kezdetét vette, a Ciróka Bábszínház alapítója, Báron László tanár
úr ismertetett meg először ezzel a mesenovellával. Mészöly Miklós szürreális
cirkusza ezekben az időkben egészen érdekesen rezonál a világunk aktuális
történéseivel. Többgenerációs előadást szeretnénk készíteni, amelyben gyerek és
felnőtt egyaránt megtalálja a saját történetét.
Miben más ez, mint a
járványidőszak előtt született munkák?
Leginkább
az, hogy alkotótársaimmal online dolgozunk – mind a zeneszerzővel, Dés
Andrással, és a tervezővel, Rófusz Kingával is.
Mitől lesz aktuális ez a
darab ma, Nagyváradon?
Itt
vagyunk egy világjárvány kellős közepén, amikor nincs (vagy alig lehet)
közönségünk, és mégis előadásokat készítünk. Egyik nap van kinek játszani, de
nem tudjuk, másnap lesz-e. Ma még van épületünk, cirkuszunk, de vajon holnap
lesz-e? Kellünk, nem kellünk? Kint zuhog az eső és süvölt a szél, és a közönség
otthon marad, de mi magunkat is meg tudjuk tapsolni, ha kell.
A művészetre
akkor is szükség van, ha bizonyos helyzetekben betiltják, megtiltják, mások
másképp gondolják, mire van szükségünk. Akkora teher alatt vagyunk, hogy muszáj
valahogy megkönnyebbülnie a lelkünknek, ebben pedig a művészet tud segíteni.
Faludy György Feljegyzések egy esőerdőből
című könyvében írja, hogy azt szereti az olasz iparvárosokban, hogy minden kis
utcasarkon van valami nagyon szép látnivaló: ablakornamentika, egy szép
szökőkút, vagy egy faragott kapu stb, hogy éjszaka, amikor az agyonhajszolt
munkások térnek haza a gyárból, valamelyest megnyugodhasson a lelkük.
Rendezőileg mit szeretnél
megmutatni a színpadon?
Ez
nem egy lineáris mese, hogy elkezdődik, haladnak az események, dialógusok által
bomlik ki a történet, hanem íróilag nagyon szépen megfogalmazva ismerjük meg a
cirkuszi világ sajátos életét, rutinjaikat, furcsaságaikat,
hierarchiájukat. Ezt a különös világot
igyekszünk alkotótársaimmal közösen megteremteni a színpadon is.
Beszélj, kérlek, az előadás
látvány- és zenei világáról.
Nem
egy szokványos bábelőadásról van szó. Sok-sok művészeti ág: zene,
képzőművészet, irodalom, színházművészet, bábművészet gyúródik benne össze. Mivel
nem párbeszédek folytán bontakozik ki a történet, a zene, a látvány, és a
mozgás – utóbbi Györfi Csaba koreográfus segítségével – nagyon sok mindent fog
együttesen elmesélni – akár egy hangos képeskönyv. A cirkusznak nagyon erős a
vizualitása. Csillogó ruhák, harsány színek, sokféle hang jellemzi. A zene is
ezeket az érzeteket erősíti meg. Ugyanakkor a cirkusznak van egy másik nagyon
fontos része: a közösség és a közösségi létezés. Ez az előadásunknak is
meghatározó szervező eleme. Markó Róbert dramaturggal hozzátettünk még két Parti
Nagy Lajos verset, amelyek segítik ezeket a gondolatokat – Dés András
megzenésítésében. Ezt a csillogó, fájdalmas és szomorú, állandó vándorlást és
egymásrautaltságot próbáljuk meg a látvánnyal, zenével kifejezni.
Teljes társulattal dolgozol, a
színészek 22 bábot mozgatnak. Hogyan telik a próbafolyamat?
Botházy-Daróczi
Réka művészeti vezetővel fontosnak tartottuk, hogy ebben az előadásban mindenki
részt vegyen – pont a darab üzenete miatt.
Te ki vagy ebben a
cirkuszban?
Én
a sátorépítő mester vagyok! Aki felépíti a cirkuszi sátrat, bemegy a
csapatához, és megcsinálja velük a produkciót.
Milyen korosztályt szólít meg
az előadás?
Óvodások,
iskolások egyaránt megtalálják benne a maguk részét. Sőt, a felnőttek is
találhatnak benne különféle analógiákat bizonyos élethelyzetekre.
Próbafotók (kivéve a sorban harmadikat): Vigh László Miklós
------
Író: Mészöly Miklós (Kossuth-díjas)
Színpadra alkalmazta: Markó Róbert
Látványtervező: Rofusz Kinga
Zeneszerző: Dés András
Zenei vezető: Varga Imre
Koreográfus: Györfi Csaba
Rendező: Bartal Kiss Rita (Blattner-díjas)
Szereplők: Benczi Tekla, Daróczi István,
Hanyecz Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin,
Stéfán Bodor Mária, Szabó J. Viktor, Szentpéteri Lenke
Zenészek: Csepei Róbert, Haraji Adalbert,
Varga Imre
Ügyelő: Varga Friderika
Hang: Haraji Adalbert
Fény: Vajna Tibor
5 éven felülieknek.
„Délután. Vége a délelőttnek – dél van. A mi nevesincs
falunkban úgy mondják: fahegyen áll a nap. Még a zenészek is árnyékba húzódnak
ilyenkor, s mielőtt a finom ebéd után szundítanának, megfontolt szavakat raknak
egymás mellé, hogy a hosszú délutánra bőven maradjon álmodnivaló…”
A meseszerzőként is
igen termékeny Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós különleges, finom és
rebbenékeny története, a Jelentés egy sosevolt cirkuszról nem hagyományos mese.
Inkább költői mozaik, amelynek kockáit a hétköznapi logika szabályait sutba
dobva fűzi egymáshoz a szerzői fantázia. A rejtélyes atmoszférájú szkeccsekben a
mindennapi élet jelenségei érnek össze az emberi értelmen túli világ íratlan törvényeivel.
És hát mi lehetne érzékletesebb helyszíne ennek a különös világnak, mit a
cirkusz? Ami, ráadásul, sosevolt… Vagy mégis talán?
A nyomok – néhány patalenyomat,
megperzselődött fű, pár marék széna, kevés eltaposott hamu, kisebb-nagyobb
lyukak, egy csorba tükör, satöbbi – mindenesetre arra utalnak, hogy mégis csak
volt. És ha volt, akkor biztosan nem volt mindennapi. Például ilyen lehetett: a
fellépők lakhelye ötkerekű lakókocsi – a hatodik a pótkerék, ez póznára tűzve
forog a fejük felett, ha fúj a szél. A mutatványos állatok: egy zebra, amelynek
az egyik oldaláról elvesztek a csíkok, egy szalmaoroszlán, amelyiket estéről
estére megesz a zebra s másnap mégis egy új oroszlán cammog be a színpadra, három
fekete papagáj, egy szakállas kutya, egy borotvált fejű macska. És Henye Egyed,
a süket állatidomár még hortyogva is meghallja, ha a macska ugat, a kutya
nyávog, a papagájok nyihognak, a zebra bőg, a szalmaoroszlán nyerít!
A Szigligeti
Színház Lilliput Társulatának előadásának saját, külön bejáratú sosevolt
cirkuszában ilyen és ehhez hasonló váratlanságokra számíthat az érdeklődő néző.
Érzékeny, szenvedélyes és gyermekien kíváncsi figyelemmel alkothatja újra a
bábszínészek segítségével ennek a különleges, finom és rebbenékeny világnak
egy-egy szeletét. „És a többi, amit csak
ezután veszünk észre! Hiszen a rét olyan nagy… Kutassatok tovább!”