Trón alatt a király - interjú Hajdu Géza rendezővel

Társulatunk új előadást mutat be nektek december elsején 17 órától az Árkádia Bábszínház nagytermében. A következőkben a Trón alatt a király című zenés mesejáték rendezőjével, Hajdu Gézával készült interjút olvashatjátok.

Ha okosan értelmezzük, a múlt történései hasznos kapaszkodót adhatnak a jelenünkhöz. Sokszor túlzásba is visszük a viszonyítgatást. Tudván azt, hogy a Trón alatt a király című mesejátékot legutóbb negyven éve mutatta be a Szigligeti Színház, szintén Géza bácsi rendezésében, nem kerülhetem meg a kérdést, hogy hogyan alakultak úgy a dolgok, hogy most, 2018-ban ismét megrendezze, ezúttal a Lilliput Társulatnál?

Hajdu Géza: Mert nagyon megszerettem ezt a mesejátékot, még a 60-as években, amikor Marosvásárhelyen láttam. Cselekmény és érzelem gazdag mesejáték. Fordulatos, tele van játékkal és humorral, ugyanakkor mondanivalója lírai, komoly, telítve szép emberi érzésekkel. Manapság egyre magányosabbak, egyre ,,elidegenítettebbek’’ vagyunk. Ez az előadás a barátságról szól, a barátság értékéről. Mennyivel gazdagabbak, magabiztosabbak vagyunk, ha van egy igaz barátunk, akivel megoszthatjuk mindennapi gondjainkat, lelkünk titkait. S mennyivel igazabb, mélyebb az a barátság, amiért meg kell küzdenünk, mint Katinak. Mert a gonoszság, az ármány mindenhol felüti a fejét.  A gonosz macskák saját céljaikra akarják felhasználni a naiv Petit. Ezt kell megakadályoznia Katinak, s ő képes élet-halál harcot megvívni igaz barátjáért. Ezt a harcot azonban nem képes egyedül megvívni, szerencsére segítőkre talál az üldözött Cica Micában, a szintén rab Egérkirályban. A baráti kör bővül, s együtt csodákra képesek. Örök emberi dolgok ezek, ma is ugyanúgy értékesek, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt.

Hazug macskák országa, egérkirály, ármány és barátság… mit üzen a történet?

H.G.: A szereplők: macskák és egy egér (a kislány és a kisfiú mellett) mind-mind emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Gonoszak, fondorlatosak, nagyképűek, büszkék, mindent elkövetnek saját fontosságuk igazolására, főleg hazudnak és hazudnak. Pedig tudjuk, hogy a hazugság mindig kiderül, hazugságra nem lehet sokáig várat építeni, mert az  mindig kiderül s amit felépítettünk, bizony összeomlik, s a romok maguk alá temetnek bennünket, mint hazugokat. Tanmese? Igen az, mint minden mese. Hinnünk kell benne, hogy az igazság mindig kiderül és győzedelmeskedik – és nemcsak a mesékben!

Adhat-e a negyven évvel ezelőtti előadás kapaszkodót a maihoz, rendezés szempontjából, vagy teljesen tiszta lapra dolgozik Géza bácsi? Változik a kontextus?

H.G.: Már említettem, hogy a barátság, az igazság keresése örök megnyilvánulás. Ilyen szempontból az előadás ugyanolyan, mint negyven évvel ezelőtt. Mégis teljesen más, hiszen változott a világ, benne mi is. A világhoz, egymás való viszonyulásunk felgyorsult. Bár a lényeg ugyanaz, de a hangsúly ma talán mégis máshová összpontosul.

Milyen a munka az alkotótársakkal? Czvikker Katalin dramaturg a színpadi szövegért felel. Milyen a mostani szövegkönyv világa? Új dalszövegek is kerültek be a már meglévő, Fábián Sándor által jegyzetteken kívül.

H.G.: Éreztem, hogy le kell porolni, fel kell gyorsítani ezt az ötven éves szöveget. Színesíteni kell, tánccal, énekkel frissíteni. Nyelvezetében is közelebb hozni a mai nézőkhöz. Ebben találtam társra Czvikker Katalin dramaturgban, aki egyből ráérzett, hogy mit szeretnék. Szekernyés László és Fábián Sándor szövegét közelebb hozta a mai közönséghez. Az előadás semmit nem veszített mondanivalójából, csak közelebb került hozzánk, mai nézőkhöz. S ez nagyban hozzájárult a mondanivaló megértéséhez.  

Remélem, ezt a nézők is érzékelni fogják.

A jelmezek Cristina Breteanu tervei, a színpadkép pedig Rákay Tamás díszlettervezőé. Az előadás zenéjét Bakk-Dávid László szerezte, a koreográfiáért Györfi Csaba felel. Mit lát, mit kap majd a néző?

H.G.: Ugyanezt mondhatom el a díszlet- és jelmeztervezők esetében is. Rákay Tamás csodálatos mesevilágot varázsolt a színpadra. Cristina Breteanu kosztümjei színesek, komikusak, „állatiak”. Különös hangulatot adnak az előadásnak. Ezt a hangulatot segíti Bakk-Dávid Laci eredeti zenéje és Györfi Csaba koreográfiája is. Mindnyájan ráéreztek a mese lényegére és örömmel dolgoztak. Próbáról próbára jobbnál jobb ötlettel álltak elő. Öröm volt nézni, ahogy ezek a felnőtt emberek újra gyerekekké váltak.

Mindezek fényében hogyan zajlottak a próbák?

H.G.: Ugyanezt  mondhatom el a a színészekről is – bár nehéz – örömmel, felszabadultan játszottak, igaz, ez a szakmájuk. A játékhoz sok munka kell - mondja Peter Brook, korunk nagy angol rendezője – De, amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék. Úgy érzem, öröm volt együtt dolgozni, helyesbítsek: játszani. S ez az öröm meglátszik majd az előadáson is.

Melyik korosztály a fő célcsoport?

H.G.: Hogy kinek készült? Persze, hogy elsősorban a gyerekeknek, a kisiskolásoknak, akiknek lehetőséget adunk olykor, hogy részt vegyen a játékunkban. Persze óvodások is élvezhetik és a kamaszok is. No és a felnőttek!

Ne feledjük, ez a darab diktatúrában íródott. Nagyon sok utalást találunk benne, bár nem erre összpontosítottunk, de akinek füle van, az meghallja és megérti. Ez a lényeg. És hogy mindannyian jól érezzük magunkat a két órás előadás során. Hogy sikerüljön feloldódnunk a játék örömében. Végső soron ez volt a célunk! Úgy legyen!

--

Szereposztás:

Peti: Szabó J. Viktor

Kati: Vári Vivien

Mese anyó: Birtalan Katalin

Kormos Karmos: Daróczi István

Tarka Terka: Németi Emese

Cica Mica: Stéfán Bodor Mária

Kutyaölő Kázmér: Csepei Róbert

Király: Hanyecz Debelka Róbert

Dupla Dorottya hercegnő: Balogh Judit

Udvarhölgyek: Meleg Hortenzia, Szentpéteri Lenke

Katonák: Szőke Zsolt, Varga Imre

Rendező: Hajdu Géza

Zeneszerző: Bakk-Dávid László

Díszlettervező: Rákay Tamás

Jelmeztervező: Cristina Breteanu

Koreográfus: Györfi Csaba

Dramaturg: Czvikker Katalin

Dalszöveg: Fábián Sándor, Czvikker Katalin

Korrepetitor: Varga Imre

Ügyelő: Varga Friderika

Hang: Haraji Adalbert

Fény: Vajna Tibor

Az előadást 5 éven felülieknek ajánljuk.

Túl a Maszat-hegyen - 2# szereposztás

Mint ahogy előzőleg már hirdettük, a Túl a Maszat-hegyen című produkciónkat dupla főszerep-osztással játsszuk. Bemutatjuk a második párosunkat is: Maszat Janka szerepében Szabó Annabellát, Muhi Andrisként pedig Csiki Roland Ádámot kérdeztük, hogy érezték magukat a próbafolyamat alatt.

Maszat Janka 2# - Szabó Annabella

Belecsöppeni egy ilyen darabba egy ügyes és szorgos csapattal rendkívüli dolog, ehhez még hozzátársul egy olyan szereplő megformálása is, mint Maszat Janka, egy bátor, makacs, de vagány kislány, aki imád koszos és szabad lenni. A karakter megértése könnyebbé válik számunkra, hiszen bennünk is ott él egy kicsi részben Janka. Kettőnknek Zsuzsival lehetőségünk nyílik kívülről is szemlélni az egész darabot és Jankát is, mivel kettős szereposztásban játszunk. Számomra ez csakis jó lehet, mert egymást segítjük és bíztatjuk a próbák során és így gördülékenyebbé válik az egész. Emellett csapatként is segítünk egymásnak megérteni a szereplőket és a helyzeteket, hiszen legtöbben már túl vagyunk azon éveinken, amelyben Andris és Janka épp benne vannak.

Muhi Andris 2# - Csiki Roland  Ádám

Először szokatlan volt a dupla szereposztás, mert sokszor kellett megnézzem próbafolyamatok alatt a karakteremet úgy, hogy nem én játszom. A darab szövege nagyon vicces és jópofa, amin próbákon, de próbák után is sokat nevetünk. Muhi Andris számomra egy érdekes, hősszerelmes karakter. Elindul megmenteni Jankát, sokmindenen keresztül megy és nagyon bátran és okosan cselekszik, de mikor találkozik a lánnyal, aki iránt már többet érez mint barátság, egyből megijed.

És kettecskén:

Túl a Maszat-hegyen - 1# szereposztás

A Szigligeti Színház elérkezett iskolaprogramjának negyedik bemutatójához. A 2018/2019-es évad első produkciója ez: a szeptember 8-án bemutatandó Túl a Maszat-hegyen (Varró Dániel-Presser Gábor) című zenés mesejátékot Bartal Kiss Rita rendezésében láthatjátok. Varró Dániel frenetikus, kortárs és emberközeli szövegvilága, melyet Teslár Ákos alkalmazott színpadra, valamint a Presser Gábor által jegyzett jellegzetes zenéje teszi igazán egyedivé a maszathegyi történetet. Az augusztusban zajló próbafolyamat szakaszát előzte meg a havasrekettyei felkészítő tábor, mely folyamán a gyerek- és felnőtt szereplők megismerkedtek a tánc- és zenei alapokkal, valamint szövegértelmezéssel is foglalkoztak.

A Túl a Maszat-hegyen című produkcióban ezúttal – előzetes casting során kiválasztott – tizenöt gyerekszereplő és a Lilliput Társulatból nyolc bábszínész vesz részt.

A produkciónkat dupla főszerep-osztással játsszuk. Megkérdeztük az első gyerekszínész-párosunkat, mit szólnak a próbafolyamathoz, milyen élményekkel gazdagodtak. Íme:

Maszat Janka 1# - Naphegyi Boldis Zsuzsanna 

A próbák úgy néznek ki, hogy sokat nevetünk és egymás jobbnál jobb ötletét építjük bele a jelenetekbe, hogy minél viccesebb legyen. Azért sok munka is van egy ilyen darabbal, de sokat segít, hogy dupla szereposztában játsszuk a főszerepeket, így tudjuk egymást segíteni tanácsokkal és ötletekkel, hiszen ugyanazt a karaktert játszuk Bellával. Különleges helyzetben vagyunk, mert láthatjuk kívülről a jeleneteket és a darab fejlődését. Maszat Janka, akit igyekszünk megjeleníteni, egy vidám kislány, aki soha nem fürdik és a kakaót törött fülű bögréből issza. Ahogy egyre inkább „belebújok” Janka bőrébe, egyre inkább kezdem ijesztőnek látni a tisztítószereket...:) A darabnak amúgy iszonyú jó humora van és élvezhető a nagyoknak (is); és őszintén ajánlom az én korosztályomnak (16-17 évesek), mert igen jól fognak szórakozni.

Muhi Andris 1# - Dóczi Richárd Noel 

A próbafolyamat és maguk a próbák nagyon jó, vicces hangulatban telnek - köszönhetően a humoros szövegnek és a rendező, valamint a színészek ötletességének. Először dolgozok dupla szereposztásban és őszintén szólva nagyon tetszik. Annak ellenére, hogy eltérően formáljuk meg Muhi Andris karakterét, tapasztalatainkkal egymás segítségére lehetünk. A Szerelmes Bátor Kalandort előszeretettel viszem színpadra, mert hasonló a személyiségünk.

 











Kettesben pedig ilyen vagányak a srácok:

Maszatosnak lenni jó! – interjú Bartal Kiss Ritával

A Lilliput Társulat idei évadának első bemutatóját szeptember 8-án mutatja be. A Túl a Maszat-hegyen című zenés mesejátékot Bartal Kiss Rita rendezi, vele beszélgettünk az előadásról.

Mesélj, hogyan kerültél te az iskolaprogram új gyerekelőadásának rendezői székébe?

B.K.R.: Nem először rendezek a Lilliput Társulatnál. Amikor Botházy-Daróczi Réka művészeti igazgató felkért, hogy rendezzek az iskolaprogram keretében egy gyerekelőadást, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meseregényére esett a választásunk, amely mindkettőnk egyik szeretett meseregénye. Varró Dani költészete, humora közel áll a gyerekekhez és felnőttekhez is.

Mi alapján válogattad ki a gyerekszínészeid?

B.K.R.: Ötven gyerek jelentkezett a meghallgatásra, ötven lelkes, tehetséges gyerekkel töltöttünk el egy napot, beszélgettünk velük, meghallgattuk énektudásukat, megnéztük, hogyan viselkednek új helyzetekben. Sokat nevettünk, megettünk két doboz gumicukrot. Nagyon nehéz volt a döntés, hiszen mindkét főszerepre legalább négy-öt gyereket tudtunk volna kiválasztani. Végül tizenöt gyerek áll most a sz1npadukon. Mszat Janka és Muhi Andris szerepét kettős szereposztásban láthatja majd a publikum. Maszat Janka szerepére Nagyhegyi Boldis Zsuzsannát és Szabó Annabellát, Muhi Andriséra pedig Csiki Roland Ádámot és Dóczi Richárd Noelt választottuk ki. Azzal a tizenöt gyerekkel, akit most az előadásban látunk, Havasrekettyén ismerkedtem meg igazán a felkészítő táborban, ahol egy hetet töltöttünk. Hat hete próbálunk. Nagy utat tettünk meg közösen, sokat tanultunk egymástól és most, a főpróbák idején egy profi csapatot látok a színpadon. Magabiztosan énekelnek, táncolnak, megoldják a váratlan helyzeteket, segítik egymást. Minden gyerek kapott kisebb-nagyobb szerepet, mindenki megcsillanhat az előadás során. És meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy a legjobbak legyenek az előadásban. A felnőttszínészek sokat segítettek abban, hogy ez a társaság összekovácsolódjon, segítették a gyerekeket a színpadi szituációk megoldásában, beszédtechnikában, minden helyzetben partnerei voltak a gyerekeknek. Barátságok alakultak felnőttek és gyerekek között. Fantasztikus volt látni, ahogy együtt működött ez a két generáció.

Ha már segítség, beszéljünk az alkotótársakról.

Kezdjük a zenével.

B.K.R.: Presser Gábor nagy ikon, nagy kedvencem, sokat hallgatom a zenéit. Az előadásban elhangzó dalokat is nagyon fogja szeretni az itteni közönség. Mi már hat hete a Maszathegy dalait énekelve kelünk és fekszünk.

Hát a vizualitás?

Schneider Jankó régi munkatársam, sok közös munkán vagyunk túl, ismerjük egymás színpadi ízlését, vizuális humorát. Ez megkönnyítette a közös munkánkat. Megpróbáltuk a szövegi humort a vizualitásban is megmutatni.

No és a koreográfia?

B.K.R.: Györfi Csabával ez az előadás az első közös munkánk. Boldog vagyok, hogy összetalálkoztunk itt, a Maszathegyen, hiszen úgy érzem, egyformán gondolkodunk a színházról. Sikerült a legjobbat kihozni a gyerek- és felnőttszínészekből, Csaba koreográfiái felemelik és megerősítik a történet mondandóját, költészetét.

Milyen érzés maszatosként élni a világban?

B.K.R.: Sosem jó, ha valaki úgy gondolkodik a világról, hogy az csak fekete vagy fehér. Erről szól ez a kis történet is. Sokfélék vagyunk mi, emberek és az elfogadás, a barátság, a szeretet megváltoztathatja, de legalábbis jobbá teheti a világunkat. Szeretni és szeretve lenni, elfogadni egymást, barátok közt maszatosan vagy nem maszatosan a Maszathegyen vagy a Maszathegyen túl - mindig jó.

Az évad utolsó bemutatója a Lilliput Társulatnál

A Lilliput Társulat Én, a kis herceg című előadását június 8-án, pénteken 16 órától láthatta a közönség az Árkádia Bábszínházban. A 12-16 éves korosztályt megszólító produkciót Daróczi István rendezte és játssza, Antoine de Saint-Exupéry meséjét, valamint Consuelo de Saint-Exupéry Vasárnapi levelek című könyvét felhasználva írta Szabó Attila.

Az előadás létrejöttét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Vadas László: Az igazi szeretet az adás

 A Szigligeti Színház Lilliput Társulat új előadással készül. Oscar Wilde A boldog herceg című meséjét Vadas László rendezi, a következőkben a vele készült kedvcsináló interjút olvashatjátok a produkciót illetően. Bemutató: március 3, szombat 11 óra, Árkádia Bábszínház, nagyterem.

Felvezetésként mesélj a Lilliput Társulathoz vezető útról, és hogy miért pont A boldog herceggel karöltve érkeztél.

Nem először vagyok Nagyváradon - tizenpár éve már, hogy több ízben is dolgoztam a Szigligeti Színháznál. Igaz, nemrég itt voltam a III. Fux Feszten zsűritagként, ami nagyon érdekes élmény volt, hogy különböző színházak hogyan közelítik meg a bábszínházat, mint jelenséget. Nagyon sok esetben megbélyegzik, hogy csak gyerekeknek szól, pedig az egy külön műfaj úgy, mint egy drámai színház, egy operett, opera, vagy balett. Keleten ez mind a mai napig így van. Szóval örömmel jöttem vissza, mert a Lilliput Társulat egy nagyon jó hangulatú társulat. Merem azt mondani, hogy rég nem találkoztam ekkora tenni akarással, mint itt. Ezek mind tények, nem hanta. Úgy érzem, nem egy színházhoz, hanem barátokhoz jöttem, ami nagyon szép dolog – legalábbis számomra. Remélem, hogy ez ügyben mindenki hasonlóan érez.

Visszatérve: még a Fux Feszt előtt voltam a Lilliput Társulat egyik bemutatóján, akkor került szóba egy közreműködés közöttünk. Botházy-Daróczi Réka kérdezett rá, hogy mit tudnék ajánlani. Beszélgettünk és A boldog herceghez lyukadtunk ki, ami szerintem a világirodalom egyik legszebb meséje.

Nem csak azért, mert gyönyörű a megfogalmazása, a története, hanem olyan morális töltetet hordoz, ami elég fontos – főleg a mai merkantilista, individualista világban. Persze ez nem jelenti azt, hogy itt most nagy dráma lesz, hanem egy játékos előadás. Picit rendhagyóbb, picit másabb, de mindenképp olyan, amely szintén családi program lehet. Feltételezésem szerint ugyanúgy élvezheti az előadást szülő, mint gyerek – persze más-más megközelítésből. Mindenkinek eszébe kéne jusson, hogy a felnőtt is gyerek, csak egy kicsit nagyra nőtt. Ezt sosem szabad elfelejteni. Bár ez a megközelítés már szinté klisé számba megy, ezért én úgy fogalmaznék, hogy fel kell fedeznünk magunkban a jót. Nem elég, hogy tudjuk magunkról, mert ugyebár még olyan emberrel nem találkoztam – III. Richard kivételével -, aki azt mondaná magáról, hogy én rossz vagyok. Mindenki jónak tartja magát, csak ez a jóság, ez a melegség, ami bennünk van, az meg is kell mutatkozzon valamilyen módon.

Ez azt jelenti, hogy magad is ezt keresed?

Igen, állandóan. Hiszek ebben a belső meleg hangban és én mindig azt a pillanatot keresem, amikor ez válaszra lel, amikor ugyanolyan melegséggel találkozik.

Áldozatról szól minden történet. Valamit valamiért csinálunk. Csak a kérdés az, hogy öncélúan csináljuk-e, a saját hasznunkat keresve, vagy egyszerűen csak… segítünk. Tesszük azért, mert így tartjuk helyesnek. Hátsó szándék nélkül. Manapság nagyon kevés ember tesz valamit csak azért, mert úgy érzi, hogy ezt így kell tennie, még akkor is, ha ez önmagára nézve áldozattal jár. Amit tudunk mindannyian, hogy az igazi szeretet – mert az igazi szeretet van a mesénk középpontjában – valójában az adás, nem a kapás. A szeretet mércéje mindig az, hogy magamból adok valamit. Teszek valamit a másik emberért. Persze ez visszajön, nem a jóságos szamaritánusok gyülekezetéről beszélek. De úgy érzem, hogy az adás képességét nem szabad elfelejteni, mert akkor vagyunk a jó úton.

Mit látunk a színpadon? A vizuálra vagyok kíváncsi.

Mindannyiunk fantáziája – ha elolvasunk egy mesét - különböző módon működik. Ha pl. a Piroska és a farkast elolvassuk, nekem másképp jelenik meg az a farkas, másképp Piroska és másképp az egész világ. Én így látom a bennünk lévő fantáziavilágot, amikor egy mesét olvasunk. Azt a fantáziajátékot, azokat a pozitív árnyakat próbálom ebben az előadásban megközelíteni, amelyek bennünk vannak.

És a zene? Miért pont Vivaldi zenéjét használod?

Egyrészt, mert gyönyörű barokk zene, bár lehet, hogy mások számára elcsépelt. Mindenki ismeri a Tavaszt, Őszt, tehát az Évszakokat. Természetesen a meséhez is kapcsolódik, hiszen évszakokon át ível.  Szeretném, hogy aki ezt az előadást megnézi és legközelebb meghallgat egy Vivaldi melódiát, az jusson eszébe, amit a színpadon látott.

A szöveg igényelt lényegesebb megmunkálást?

Át kellett alakítani. Maga az eredeti mese másabb, de hát minden szöveget adaptálni kell a színpadra; úgy gondolom, bármely szöveg, amely nyomtatásban megjelenik, idézőjelben szabad préda. Ezért bizonyos fenntartásaim vannak a még élő, kortárs drámaírókkal szemben, akikkel szinte közelharcot kell vívni, hogy a szövegen, amelyet megírtak, minimálisan alakíthassunk. Egy dolgot lát az író és egy dolgot a rendező, megint másikat pedig a néző. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy szöveget egy az egyben úgy csináljuk meg, ahogy van – mert akkor nekünk mi a szerepünk? Az antik szöveget is átdolgozzuk. A nyelv változik, az élet változik, dolgok hangsúlyosak vagy kevésbé hangsúlyosak. Helyzettől függően mindig voltak emelkedők, mélységek. Ha nagyon egyszerűen fogalmazunk, elméletileg és gyakorlatilag az emberi karakter nem változott, ugyanolyanok vagyunk, mint ezelőtt 2-3000 évvel. Esetleg a hangsúlyok tolódtak el.

Az előadás hatásmechanizmusa pedig…

Több mint valószínű, hogy a felnőtteket érzékenyebben fogja érinteni, mint a gyerekeket. Nagyon érdekes, mennyi mindennel vagyunk mi megfertőzve és ehhez képest mennyire tiszták a gyerekek. Mennyire rá tudnak csodálkozni valamire, ami számukra teljesen normális. Ez a belső melegség. Az ő kicsi lelküket még nem kérgesítette el a társadalomban található… bármi. Minket már igen. Ha őszintébbek lennénk, sokkal jobb hely lenne a világ.

Te ki vagy? Boldog herceg vagy fecske?

Na, ez egy jó kérdés… A kettő együtt jár. A két karakter gyakorlatilag nagyon hasonló. Egyik sem marad meg, csak az emlékük. Egy másik hatalmas nagy írót idézve: élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.

Akkor ez végszónak pont jó is lesz.