A Lilliput Társulat idei
évadának első bemutatóját szeptember 8-án mutatja be. A Túl a Maszat-hegyen
című zenés mesejátékot Bartal Kiss Rita rendezi, vele beszélgettünk az
előadásról.
Mesélj, hogyan kerültél te
az iskolaprogram új gyerekelőadásának rendezői székébe?
B.K.R.: Nem először rendezek a Lilliput
Társulatnál. Amikor Botházy-Daróczi Réka művészeti igazgató felkért, hogy
rendezzek az iskolaprogram keretében egy gyerekelőadást, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen
című meseregényére esett a választásunk, amely mindkettőnk egyik szeretett
meseregénye. Varró Dani költészete, humora közel áll a gyerekekhez és
felnőttekhez is.
Mi alapján válogattad ki a
gyerekszínészeid?
B.K.R.: Ötven gyerek jelentkezett a meghallgatásra,
ötven lelkes, tehetséges gyerekkel töltöttünk el egy napot, beszélgettünk
velük, meghallgattuk énektudásukat, megnéztük, hogyan viselkednek új
helyzetekben. Sokat nevettünk, megettünk két doboz gumicukrot. Nagyon nehéz
volt a döntés, hiszen mindkét főszerepre legalább négy-öt gyereket tudtunk
volna kiválasztani. Végül tizenöt gyerek áll most a sz1npadukon. Mszat Janka és
Muhi Andris szerepét kettős szereposztásban láthatja majd a publikum. Maszat
Janka szerepére Nagyhegyi Boldis Zsuzsannát és Szabó Annabellát, Muhi Andriséra
pedig Csiki Roland Ádámot és Dóczi Richárd Noelt választottuk ki. Azzal a
tizenöt gyerekkel, akit most az előadásban látunk, Havasrekettyén ismerkedtem
meg igazán a felkészítő táborban, ahol egy hetet töltöttünk. Hat hete
próbálunk. Nagy utat tettünk meg közösen, sokat tanultunk egymástól és most, a
főpróbák idején egy profi csapatot látok a színpadon. Magabiztosan énekelnek,
táncolnak, megoldják a váratlan helyzeteket, segítik egymást. Minden gyerek
kapott kisebb-nagyobb szerepet, mindenki megcsillanhat az előadás során. És meg
is tesznek mindent annak érdekében, hogy a legjobbak legyenek az előadásban. A
felnőttszínészek sokat segítettek abban, hogy ez a társaság összekovácsolódjon,
segítették a gyerekeket a színpadi szituációk megoldásában, beszédtechnikában,
minden helyzetben partnerei voltak a gyerekeknek. Barátságok alakultak
felnőttek és gyerekek között. Fantasztikus volt látni, ahogy együtt működött ez
a két generáció.
Ha már segítség, beszéljünk
az alkotótársakról.
Kezdjük a zenével.
B.K.R.: Presser Gábor nagy ikon, nagy kedvencem,
sokat hallgatom a zenéit. Az előadásban elhangzó dalokat is nagyon fogja
szeretni az itteni közönség. Mi már hat hete a Maszathegy dalait énekelve
kelünk és fekszünk.
Hát a vizualitás?
Schneider Jankó régi munkatársam, sok közös munkán vagyunk túl, ismerjük
egymás színpadi ízlését, vizuális humorát. Ez megkönnyítette a közös munkánkat.
Megpróbáltuk a szövegi humort a vizualitásban is megmutatni.
No és a koreográfia?
B.K.R.: Györfi Csabával ez az előadás az első
közös munkánk. Boldog vagyok, hogy összetalálkoztunk itt, a Maszathegyen,
hiszen úgy érzem, egyformán gondolkodunk a színházról. Sikerült a legjobbat
kihozni a gyerek- és felnőttszínészekből, Csaba koreográfiái felemelik és
megerősítik a történet mondandóját, költészetét.
Milyen érzés maszatosként
élni a világban?
B.K.R.: Sosem jó, ha valaki úgy gondolkodik a
világról, hogy az csak fekete vagy fehér. Erről szól ez a kis történet is.
Sokfélék vagyunk mi, emberek és az elfogadás, a barátság, a szeretet megváltoztathatja,
de legalábbis jobbá teheti a világunkat. Szeretni és szeretve lenni, elfogadni
egymást, barátok közt maszatosan vagy nem maszatosan a Maszathegyen vagy a
Maszathegyen túl - mindig jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése