Eljött ez a nap is, amelyre oly régen (azaz két éve) vártunk.
Kétezer-tizenhét október másodikán startot fújtunk a III. Fux Feszt – Erdélyi Magyar
Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljának.
Az időérzékelés már ezen a - nulladik - napon fuccsba ment. Reggel tízkor a
Vaskakas Bábszínház Izeg-mozog (fő- és egyedüli szerepben Markó-Valentyik Anna)
című csecsemő előadásával kezdtünk a Szigligeti Stúdióban. Bár alapvetően a 0-3
éves korosztályt szólítja meg, azért az egészen apró gyermekek mellett a 4-5
évesek is láthatóan tök jól szórakoztak. A kábé 20 perces izgő-mozgó szösszenet
után díszletsimogató várta a gyerekeket, és nem csak ők, hanem a szüleik is
éltek a színes, amúgy talán kissé túl szépen rendszerezett járéktárgyak
felderítésével.
Délben a már megérkezett szakmai társaság átvonult az Árkádia Bábszínházba,
ahol így – a szervezett gyerekcsoportokkal együtt – teltházas közönségnek
játszott a Cimborák Bábszínház társulata. Magát az előadást megelőzendő, a
fesztivált hivatalosan is megnyitotta annak rendje és módja szerint a Szigligeti
Színház főigazgatója, Czvikker Katalin és a Szigligeti Színház Lilliput
Társulatának művészeti vezetője, Botházy-Daróczi Réka.
A nyitóelőadást (A só -
mese a szeretetről) a szervezők Nagy Kopeczky Kálmán emlékének szentelték. Az
elején összeszoruló gyomrok azért lassacskán kiengedtek, mert maga a darab is
hagyott időt az elmélyülésre - bár a gyerekközönség sűrű, auditív
reakciósorozata nem éppen erről árulkodott. De hát nyilván ők másképp élvezik a
látnivalót. És ez rendben is van így.
Ahhoz képest, hogy a nulladik napon még nem jellemző a nagy nyüzsgés,
ebédre már egészen érzékelhetővé vált a fesztiválhangulat. A Szigligeti Stúdió
jó tér a találkozásoknak, a terasz pedig még jobb levezetés. Délután a
Kezeslábas Családi Bábszínház produkciója következett, a felnőtteknek szóló
Anyajegy, mely címében is illusztrálja, hogy az anyaság miben-és milyenlétét
tárgyalja.
Az előadás egyetlen szereplője, Markó-Valentyik Anna tehát hétfőn
két korosztályt is megszólított: reggel a gyerekeket, délután az anyukáikat. Na
jó, szüleiket.
Szóval így, három előadás után már azért kissé megfáradhat az ember, de az
Anyajegy után ismét eljött a lazítás ideje: a legutóbbi iskolaprogram keretében előadott, egy, A rút kiskacsa című előadásból kiragadott bábos jelenetet flashmob formátumban adtak elő az előadás gyerek- és bábszínészei a Holnaposok szoborcsoport közelében.
Vacsora után pedig a nap záró előadása következett, a Led Puppets audiovizuális performansza. Nagyon izgalmas jelenség, ahogy a színes, led-fényezett halak és tengeri szörnyek masszív elektronikus zenei ‘’szőnyeg’’ kíséretében cikáznak a teljesen sötét térben.
Vacsora után pedig a nap záró előadása következett, a Led Puppets audiovizuális performansza. Nagyon izgalmas jelenség, ahogy a színes, led-fényezett halak és tengeri szörnyek masszív elektronikus zenei ‘’szőnyeg’’ kíséretében cikáznak a teljesen sötét térben.
Nem
kevés nézői kíváncsiságot kielégítve az előadás befejeztével a produkció
színészei bábsimogatóra hívták az érdeklődőket, hogy láthassák, mik is ezek a
cseles és szokatlan technikai megoldások, amellyel ők, ez a vagány, fiatal társaság
dolgozik.
No de lássuk csak azt a műsorfüzetet. Aszondja, hogy hétfő, izegmozog, cimborák, anyajegy, ledpuppets és ööö, lapozás,
jé, ez már a keddi. Szóval ez volt a hétfői nap. Dióhéjban.
Mert ami ezután
következett, arról sem a műsorfüzet, sem az internet nem ír.
Azt mi írjuk tovább, amíg itt vagyunk, amíg együtt vagyunk itt.
Írta: Ozsváth Zsuzsa
