Új bemutatóra készül a Lilliput Társulat.
Február 9-én a Moha és Páfrány című előadást mutatják be – ennek kapcsán
beszélgettünk a produkció rendezőjével, Palocsay Kisó Katával.
Első ízben rendezel
a Lilliput Társulatnál, de nem teljesen ismeretlenek számodra a bábszínészek.
Honnan az ismeretség?
P.K.K.: Kócost (Oláh Anikó
Katalin) tanítottam két évig Vásárhelyen, majd dolgoztunk együtt Temesváron is,
mielőtt Váradra szerződött volna. Csepei Robi Kolozsváron volt diákom. A
társulat többi tagját a tavalyi Fux Fesztiválon ismertem meg.
Jelenleg a
Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Színház és Televízió Karának
adjunktusa vagy és a színművészetin tanítasz bábművészetet. Miben más számodra
a rendezés a tanításhoz képest?
P.K.K.: Nagyon szeretek bábozást
tanítani az egyetemen. Az alapképzésben a bábművészet egy féléves tantárgy.
Aztán a mesteri képzés alatt visszatér kortárs bábművészetként, szintén egy fél
évig. Úgy gondolom, hogy ez alatt az idő alatt az a legfontosabb, hogy
felkeltsem a diákjaim érdeklődését a műfaj iránt, hogy olyan kezdeti bábos
élményeik legyenek, amelyeken keresztül megszeretik a bábozást. Mintha egy ajtót tárnék ki előttük, amin
keresztül egy számukra teljesen új világba tekintenének be. Rendezni is
szeretek, de ritkábban vágok bele. Ilyenkor is a felfedező, kísérletező,
játékos részét szeretem a legjobban a próbafolyamatnak. A rendezések alkalmával
nagyon sokat gondolok a gyerekekre, akiknek készül az előadás. Ez egy másfajta
felelősség, mint az egyetemen, ahol a legfontosabb számomra a diák. Az, hogy ő
mivel marad a közösen eltöltött órák után. A puding próbája az evés. Valahogy
ehhez hasonlítanám a rendezéseket. Egy bábszínházban rendezett előadás jobban
eljut a közönséghez. Ezeken az alkalmakon együtt dolgozhatok tapasztalt
kollégákkal is, nem csak kezdőkkel, fontos visszajelzéseket kapok arról, hogy
mi mennyire működik a valóságban abból, amit az egyetemen oktatok. A tanítás és
a rendezés kiegészítik egymást. Egyik segíti a másikat, és váltogatva a kettőt,
ritmust és energiát kap a munkám. Szabadabbnak érzem magam, és csökken annak a
veszélye, hogy akár a tanításba vagy a rendezésbe belemerevedjek.
Miért pont a Moha
és Páfrány történetére esett a választásod, amikor a nagyváradi bábtársulathoz
jöttél?
P.K.K.: Szeretem Mohát és
Páfrányt, ahogy azon ügyködnek, hogy "ismét annak rendje s módja szerint
menjen a világ sora". Meg szeretem, ahogy Hatházi András bábdarabja úgy
szőtte egybe a sok apró történetet, hogy megőrizte a hangulatát és a humorát
Vaclav Ctvrtek meséinek. És mert a nagyváradi bábosok esze egy srófra jár a
manókéval, a tündérekével, s játékkedvüknél is csak a szívük nagyobb.
Milyen bábokat,
bábtechnikákat láthatunk az előadásban?
P.K.K.: Minden, ami az
előadásban van, él és mozog. Nem használunk klasszikus értelemben vett tiszta
bábtechnikákat. Vegyülnek a technikák,
alakulnak annak függvényében, mit kíván a bábu, és a helyzet. Az mindenképpen
nagyon érdekes, hogy van olyan bábu, amelyet egy bábos kelt életre, és van
olyan, amelyet több.
Milyen a jó
bábszínházi előadás számodra?
P.K.K.: Az, amelyiknek a végén,
miközben pirosra tapsolom a tenyeremet, muszáj, hogy odaforduljak a mellettem
ülőhöz és azt mondjam: "Na, ez jó volt, jól esett!"
Az előadást februárban az alábbi napokon
láthatjátok még:
Február 20, hétfő 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 21, kedd 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 22, szerda 10 óra, Árkádia Bábszínház,
kisterem
Február 23, csütörtök 10 óra, Árkádia
Bábszínház, kisterem
Február 24, péntek 10 óra, Árkádia Bábszínház,
nagyszínpad
Február 26, vasárnap 17 óra, Árkádia
Bábszínház, kisterem
Jegyeket előzetes helyfoglalással lehet
váltani a Szigligeti Színház jegypénztárában. A színházi pénztár nyitvatartási
ideje: hétfőtől péntekig 14-19 óra között, valamint egy órával az előadások
előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése