Karácsonyvárunk, 2. rész

Továbbra is várjuk a Karácsonyt!
Ma például Boross Tamás, társulatunk közönségszervezője várja nagyon és üzeni, hogy:
Mi pedig üzenjük neki, hogy Isten éltessen, Tamás, hiszen születésnapod van! :)

Karácsonyvárunk, 1. rész

Elkészült a Lilliput Társulat karácsonyváró naptára. Minden napra van egy jókívánságunk, tanácsunk. A visszaszámlálást Czvikker Katalin főigazgatóval kezdjük.

Fogadjátok szeretettel! :)

Testvérféltékenységről a bábszínházban

December 5-én Oláh Anikó bábszínész rendezőként mutatkozik be az Árkádia Bábszínház színpadán.  Michael Ende Világgá mentem, majd jövök című meséje nyomán egy tárgyanimáción alapuló, igazi fantáziajátékot láthatnak a nézők Oláh Anikó és Hanyecz Debelka Róbert előadásában. A Lilliput Társulat produkcióját a téma érzékenysége és befogadhatósága miatt 6 éves kortól ajánljuk.

Az előadásról bővebben a bábszínész-rendező Oláh Anikót kérdeztük.

Ez az első rendezésed. Mióta érlelődik a gondolat?

A rendezés régóta dédelgetett álmom. Konkrétan ez az előadás pedig azért fontos számomra, mert azt gondolom, majdnem minden gyereknek vannak olyan problémái, mint a darab főhősének, aki úgy érzi, mióta megszületett a kistestvére szülei már nem szeretik. A mellőzöttség érzését nem csak azok a gyerekek élik meg időnként, akiknek testvérük születik, hanem azok is, akiknél különböző családi konfliktusok miatt merülhetnek fel gondok. 

Nagyon fontosnak tartom, hogy a bábszínházak olyan előadásokat is nyújtsanak, amelyek olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek meghatározzák a gyerekek mindennapjait. Szembe kell nézni a problémákkal, a szembesítésre pedig a legjobb megoldás a játék tud lenni. 

Ebből a szempontból miért fontos ez a darab?

Azért, mert ez a gyerek egy olyan utat jár be az előadás során, mely által igazi jellemfejlődésen megy keresztül. Egy igazi rosszcsont, aki úgy érzi, hogy az egész világ összeesküdött ellene és senki sem ismeri el és érti meg. Egy nap úgy dönt, iskola helyett egy poros padláson bújik el. Az ottléte duzzogásnak indul, de végül önfeledt játékká alakul át, ami során rájön, hogy mik az igazi értékek a világban és hogy ő ugyanolyan fontos a szülei számára, mint a kistestvére.

Igazából ezt a belső utat tartom a legfontosabbnak az előadásban, amit a padláson talált tárgyakkal való játék közben jár be. Valóságos fantáziavilágot teremt maga köré és önfeledt játékba kezd a keze ügyébe akadó tárgyakkal.

Mennyire meghatározó a tárgyakkal történő játék?

Műfajilag ez mindenképp tárgyanimációvá válik, mégis nagyon érdekes, mert színészileg is jelen vagyok és a főszereplő maga egy báb, aki az én lelkivilágomnak a kivetülése. A mese főhőse egy kislány, akinek van egy babája (jelen esetben egy bábja). Azokat a dolgokat, amelyeket ez a gyerek nem mer kimondani, a babájával „mondatja ki”. Minden gyereknek van egy játéka, mackója, bábja, ami megteszi mindazt, amit ő maga nem mer, vagy nem szabad neki. Sőt, megkockáztatom, hogy a felnőttek is emlékeznek még olyan gyerekkori játékra, ami hasonló erővel rendelkezett az ő életükben.

Ez a kislány babája segítségével az előadás során mindig valamilyen hőssé válik, mert azt szeretné elérni, hogy a szülei büszkék legyenek rá, elfogadják olyannak, amilyen, hiszen vágyik a szeretetükre.

Milyen a báb?

Tulajdonképpen egy próbabábbal, egy kis plüssjátékkal kezdtünk el dolgozni. Viszont elképzelésem szerint a végleges egy bunraku típusú báb lesz, mely amúgy a főhős babája, de a történeteket a báb és a padláson található tárgyak játsszák el.  Kihívás számomra, hogy az előadásban színészként, bábosként, rendezőként, díszlettervezőként, dramaturgként is megnyilvánulok – tehát nagyon komplex feladat és rengeteget tanulok belőle. Ugyanakkor Hanyecz D. Róbert kollégám, - a darab másik szereplőjeként - az alkotói folyamatban nagy segítség számomra.

Michael Ende története adta az előadás ötletét vagy a téged foglalkoztató problémakör útján találtál rá a történetre? 

Néhány éve olvastam a mesét és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szükség volna ilyen típusú előadásra, mert a mai világban már nehezebben fogja meg a bábszínház a gyerekeket, hisz rengeteg behatás éri őket a média, az internet által. Viszont a gyerekek fantáziája végtelen és önálló, bármikor kapható játékra - erre szeretném felhívni a figyelmet.

Gyermeklélektanilag az Ende által írt mese nagyon pontos, mégis, azáltal, hogy a saját “számízére” formáltam, teljesen máshová helyeződik a hangsúly. Mindenképp azt mondanám, hogy Világgá mentem - Ende nyomán.

Milyen korosztályt szólítasz meg a darabbal?

Mivel elég komplex a szöveg, ezért főleg kisiskolásoknak ajánlom, de a színpadi adaptáció által beépített játékok miatt azt gondolom, a nagyobb ovisok számára is szerethető lesz az előadás. Mindazonáltal, akár az 5-8 osztályos gyerekek és a szülők is találhatnak benne élvezetet. Összességében tehát az egész családnak ajánlom.

Báboda, vol. 2

November 14-én volt a Báboda/bábtanoda újabb epizódja. Ezen a szombaton ismét rövid elméleti áttekintéssel kezdtünk: Robitól minden fontosabb mozzanatot megtudtunk a vásári bábjáték európai történetéről, külön kitérve a magyar nyelvterületekre.  A nap fő témája tehát a kesztyűsbáb volt. 

Ennek felvezetéseként Kócos és Robi bemutatták a kézjáték fontosságát – paraván mögött és asztalon is, minekutána gyakorlatban is kipróbáltuk az elmondottakat. Hogyan imitáljuk a járást, hogyan irányítjuk a tekintetet, alapvetően hogyan használjuk a kezünket – mindezt először már meglévő bábokkal, majd kicsi polisztirén golyófejeket megszemélyesítve szituációs játék formájában.

Eközben – és a bábkészítés rész előtt más, egyéb izgalmas dolgokat is tartogattak nekünk Kócosék. A fizikai bemelegítést koncentrációs, koordinációs- és testtudat fejlesztő, valamint státuszjátékok követték. Érdekes volt elmélyülni önmagunkban, átadni a vezetést a kollégánknak, engedni, hogy eggyé váljunk az energiákkal és saját intuíciónkat követve kapcsolódjunk egymáshoz.  Ezeknek a tapasztalatoknak igazán hasznos csapatépítő jellege is van egyébként.

Így játszani is sokkal könnyebb. 

Mert a játékhoz bizony sok munka kell. 

És ez fontos ahhoz, hogy egyáltalán viszonyulni tudjunk magához a bábhoz is. Hogy a báb akár puszta jelenlétével képes legyen azt az érzést, azt az energiát közvetíteni a néző felé, amit mi, a mozgatók ruházunk rá. Amint megszületik bennünk egy érzés, az rögtön kivetül a figurára is. Különös, de tényleg észlelhető egyből. 

A második alkalmat is a közös műhely, vagyis a bábkészítés koronázta meg. A napi menü kesztyűsbáb volt. Polisztirén labdácskákat kasíroztunk fejekké és bár a ruhák kiszabására már nem maradt időnk, azért így is sokat tanultunk belőle. Főleg, hogy mindig, minden játékra, helyzetgyakorlatra folyamatosan kaptunk visszacsatolást, hogy épp az adott gyakorlat miért szükséges, mit segít és főleg, hogy a pedagógusok hogyan tudják felhasználni a gyerekekkel való foglalkozásuk során. 

Tényleg fontos ezt kiemelni, mert így válik átláthatóvá, hogy milyen komplex tudáscsomag is a bábozás. 

Nagyszerű látni, hogy jókedv és kíváncsiság övezi a Bábodát. Jó kis csapat ”kezdődünk” lenni így, együtt.

Van itt még néhány kép azért:

Báboda, vol. 1

November 7-én, szombaton debütált a Báboda*. Ez az első alkalom reggel 10 órától délután 6-ig jól kitalált és felépített alapozó-nap volt Oláh Anikó (a továbbiakban Kócos) és Hanyecz D. Róbert (a továbbiakban Robi) irányításával. 

A délelőttöt lightos, 60 percbe sűrített színház- és bábtörténeti alapozással kezdtük, melyet Robi mutatott be vetített kép-szöveg segítségével (persze minden bekezdésről napokat, heteket, hónapokat lehetne beszélni külön-külön, de a legfontosabb dolgok az elkövetkezőkben úgyis lesznek még bővítve). Aztán megnéztünk pár tradicionális és kortárs bábelőadás-részletet, perspektívákat tágítandó. Az elméleti rész után a minket körülvevő bábokat vettük kéz- és szemügyre; a szellem aktivizálása után pedig – Kócos ajánlatára – a fizikumunkat is a tettek mezejére léptettük. Magyarul ez annyit tesz: bemelegítés, rövidebb tornagyakorlatok. Az agyi és testi aktivitás ötvözésére pedig csapatösszerázó és koncentrációs játékokat játszottunk. Na, ez volt az a pont, amikor a társaság kezdett kiengedni a még-újak-vagyunk-egymásnak-és-nem-ismerjük-egymást hangulatból. 
A nap során kialakult egy folyamatos szakmai beszélgetés a bábszínházról - mint összművészetre való nevelés, illetve a mese és báb hatásáról a gyermek személyiségfejlődésére. Felmerült az is, hogyan alkalmazható a bábszínház, mikor 1. a pedagógus és a gyermek is a néző szerepetét tölti be; 2. a pedagógus bábozik és a gyermek a néző; 3. a gyermek bábozik és a bábot is maga készíti.

A képzés következő, aktív etapja teljesen kihozta az emberekből a gyermeket: agyagból gyúrt figuratív vagy nonfiguratív bábocskákkal paraván mögé vonulva szórakoztattuk kisközönségünket. És hát volt ott mindenféle bolondság, ami elsőre eszünkbe jutott. Miután ebben kiszórakoztuk magunkat, megbeszéltük, hogy mindezt hogyan alkalmazhatjuk a mindennapokban vagy a pedagógus munkája során. Ezt követően Kócos egy nagy asztal köré terelt minket, rajta mindenféle izgi ujjasbáb-készítéshez való dologgal. Polisztirén, tű, cérna, ragasztó, színes fonál, szemgolyó, papír, filctoll, glitter, flitter, stb.

A fotókon láthatjátok, milyen jófej fickók, mackók, lények, leányok készültek! (Fotógalériáért katt ide.) Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom: – merthogy mondtátok is – tök jól éreztük magunkat és tényleg hasznosnak bizonyul ez a képzés. 

Köszönjük Kócos és Robi, hamarosan újra találkozunk!

*A Szigligeti Tanoda új modulja, melynek célja: olyan bábjátékos ismereteket nyújtani óvodai és kisiskolai pedagógusok számára, amelyek jól alkalmazhatóak a báb és bábjátékkal történő oktatás-nevelés- fejlesztés területén.