A bábszínház olyan, mint az illusztráció – interjú Tomos Tünde bábkészítővel

A Szigligeti Színház Lilliput Társulat hétvégén mutatja be A négyballábas kisegér című legújabb előadását, amelyet Németi Emese és Lélek Sándor Tibor írt-rendez. A következő beszélgetésben Tomos Tünde bábkészítő mutatjuk be.

Legutóbb a Piri és a farkas című előadás kapcsán dolgoztál a társulatal. Most pedig a Négyballábas kisegér készülő produkció figuráját készítetted el. Először is mesélj kicsit az alkotói találkozásotokról Lélek Sándor Tiborral.

Tavaly tavasszal keresett meg Tibi, hogy készítsünk együtt egy előadást, amelyen jelenleg is dolgozunk és reményeink szerint most ősszel fog a nagyközönség elé kerülni. De addig is a járvány adta helyzet miatt döntött úgy, hogy kisebb előadásokat tesz színre, ahová egy-két báb szükséges. Így született meg Piri és a farkas, és most A négyballábas kisegér. Sajnos személyesen még nem találkoztunk (Brassó-Nagyvárad elég nagy távolság), telefonon, videochaten keresztül kommunikáltunk, de hála a technikának, áthidaltuk a távolság adta nehézségeket és gyönyörű dolgok születtek.

Most mesélj picit magadról. Milyen út vezetett a bábkészítésig? Mit jelent neked a bábszínház?

Az egyetem után úgy csöppentem be a bábszínház világába, mint a légy a tejbe. Nem rég költöztünk vissza Brassóba Kolozsvárról, mikor adódott egy lehetőség, hogy szobrászként dolgozzak a brassói Arlechino Bábszínházban. Festőként, az elején nehéz volt három dimenzióban ábrázolni a világot, de nagyon hamar megszerettem. Végül is a bábszínház olyan, mint az illusztráció, csak térben elevenednek meg a történetek és a karakterek. A folyamat, amikor a festőből szobrász (bábkészítő), szobrászból díszlettervező lesz, nem volt könnyű, sok munkát, kitartást és odaadást igényelt. Szeretem a kihívásokat és a bábszínház, egy bábelőadás mindig ad rá lehetőséget, hogy újabb és újabb dolgokat találjak ki, amivel el lehessen mesélni egy történetet.

Milyen ötlet, gondolatiság, üzenet mentén születet meg a Négyballábas kisegér báb?

Recept a Négyballábas kisegér elkészítéséhez.

Hozzávalók: egy darabka hungarocell, egy kis géz, két csepp ragasztó, egy árván maradt csíkos zokni, két gomb, néhány, seprűből óvatosan kivágott műanyag szál bajusznak.

Elkészítés: a hozzávalókat faragva, ragasztva, festve egymásba dolgozzuk, kis türelmet és hozzáértést is hozzá adva. A végén egy nagy adag szeretettel nyakon öntjük és hagyjuk, hogy életrekelésig száradjon.

Akár egy hangos képeskönyv – interjú Bartal Kiss Rita rendezővel

 

A Szigligeti Színház Lilliput Társulat készülő produkciójáról, a Sosevolt Cirkuszról Bartal Kiss Ritát, az előadás rendezőjét kérdeztük. Bemutató: október 6, 17 óra, Árkádia Bábszínház, nagyterem.

Miért éppen Mészöly Miklós cirkusza?

Amikor bábos életem kezdetét vette, a Ciróka Bábszínház alapítója, Báron László tanár úr ismertetett meg először ezzel a mesenovellával. Mészöly Miklós szürreális cirkusza ezekben az időkben egészen érdekesen rezonál a világunk aktuális történéseivel. Többgenerációs előadást szeretnénk készíteni, amelyben gyerek és felnőtt egyaránt megtalálja a saját történetét.

Miben más ez, mint a járványidőszak előtt született munkák?

Leginkább az, hogy alkotótársaimmal online dolgozunk – mind a zeneszerzővel, Dés Andrással, és a tervezővel, Rófusz Kingával is.

Mitől lesz aktuális ez a darab ma, Nagyváradon?

Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, amikor nincs (vagy alig lehet) közönségünk, és mégis előadásokat készítünk. Egyik nap van kinek játszani, de nem tudjuk, másnap lesz-e. Ma még van épületünk, cirkuszunk, de vajon holnap lesz-e? Kellünk, nem kellünk? Kint zuhog az eső és süvölt a szél, és a közönség otthon marad, de mi magunkat is meg tudjuk tapsolni, ha kell. 

A művészetre akkor is szükség van, ha bizonyos helyzetekben betiltják, megtiltják, mások másképp gondolják, mire van szükségünk. Akkora teher alatt vagyunk, hogy muszáj valahogy megkönnyebbülnie a lelkünknek, ebben pedig a művészet tud segíteni. Faludy György Feljegyzések egy esőerdőből című könyvében írja, hogy azt szereti az olasz iparvárosokban, hogy minden kis utcasarkon van valami nagyon szép látnivaló: ablakornamentika, egy szép szökőkút, vagy egy faragott kapu stb, hogy éjszaka, amikor az agyonhajszolt munkások térnek haza a gyárból, valamelyest megnyugodhasson a lelkük.

Rendezőileg mit szeretnél megmutatni a színpadon?

Ez nem egy lineáris mese, hogy elkezdődik, haladnak az események, dialógusok által bomlik ki a történet, hanem íróilag nagyon szépen megfogalmazva ismerjük meg a cirkuszi világ sajátos életét, rutinjaikat, furcsaságaikat, hierarchiájukat.  Ezt a különös világot igyekszünk alkotótársaimmal közösen megteremteni a színpadon is.

Beszélj, kérlek, az előadás látvány- és zenei világáról.

Nem egy szokványos bábelőadásról van szó. Sok-sok művészeti ág: zene, képzőművészet, irodalom, színházművészet, bábművészet gyúródik benne össze. Mivel nem párbeszédek folytán bontakozik ki a történet, a zene, a látvány, és a mozgás – utóbbi Györfi Csaba koreográfus segítségével – nagyon sok mindent fog együttesen elmesélni – akár egy hangos képeskönyv. A cirkusznak nagyon erős a vizualitása. Csillogó ruhák, harsány színek, sokféle hang jellemzi. A zene is ezeket az érzeteket erősíti meg. Ugyanakkor a cirkusznak van egy másik nagyon fontos része: a közösség és a közösségi létezés. Ez az előadásunknak is meghatározó szervező eleme. Markó Róbert dramaturggal hozzátettünk még két Parti Nagy Lajos verset, amelyek segítik ezeket a gondolatokat – Dés András megzenésítésében. Ezt a csillogó, fájdalmas és szomorú, állandó vándorlást és egymásrautaltságot próbáljuk meg a látvánnyal, zenével kifejezni.

Teljes társulattal dolgozol, a színészek 22 bábot mozgatnak. Hogyan telik a próbafolyamat?

Botházy-Daróczi Réka művészeti vezetővel fontosnak tartottuk, hogy ebben az előadásban mindenki részt vegyen – pont a darab üzenete miatt.

Te ki vagy ebben a cirkuszban?

Én a sátorépítő mester vagyok! Aki felépíti a cirkuszi sátrat, bemegy a csapatához, és megcsinálja velük a produkciót.

Milyen korosztályt szólít meg az előadás?

Óvodások, iskolások egyaránt megtalálják benne a maguk részét. Sőt, a felnőttek is találhatnak benne különféle analógiákat bizonyos élethelyzetekre.

Próbafotók (kivéve a sorban harmadikat): Vigh László Miklós

------

Író: Mészöly Miklós (Kossuth-díjas)

Színpadra alkalmazta: Markó Róbert

Látványtervező: Rofusz Kinga

Zeneszerző: Dés András

Zenei vezető: Varga Imre

Koreográfus: Györfi Csaba

Rendező: Bartal Kiss Rita (Blattner-díjas)

Szereplők: Benczi Tekla, Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin, Stéfán Bodor Mária, Szabó J. Viktor, Szentpéteri Lenke

Zenészek: Csepei Róbert, Haraji Adalbert, Varga Imre

Ügyelő: Varga Friderika

Hang: Haraji Adalbert

Fény: Vajna Tibor

5 éven felülieknek.

 

„Délután. Vége a délelőttnek – dél van. A mi nevesincs falunkban úgy mondják: fahegyen áll a nap. Még a zenészek is árnyékba húzódnak ilyenkor, s mielőtt a finom ebéd után szundítanának, megfontolt szavakat raknak egymás mellé, hogy a hosszú délutánra bőven maradjon álmodnivaló…”

 

A meseszerzőként is igen termékeny Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós különleges, finom és rebbenékeny története, a Jelentés egy sosevolt cirkuszról nem hagyományos mese. Inkább költői mozaik, amelynek kockáit a hétköznapi logika szabályait sutba dobva fűzi egymáshoz a szerzői fantázia. A rejtélyes atmoszférájú szkeccsekben a mindennapi élet jelenségei érnek össze az emberi értelmen túli világ íratlan törvényeivel. És hát mi lehetne érzékletesebb helyszíne ennek a különös világnak, mit a cirkusz? Ami, ráadásul, sosevolt… Vagy mégis talán?

A nyomok – néhány patalenyomat, megperzselődött fű, pár marék széna, kevés eltaposott hamu, kisebb-nagyobb lyukak, egy csorba tükör, satöbbi – mindenesetre arra utalnak, hogy mégis csak volt. És ha volt, akkor biztosan nem volt mindennapi. Például ilyen lehetett: a fellépők lakhelye ötkerekű lakókocsi – a hatodik a pótkerék, ez póznára tűzve forog a fejük felett, ha fúj a szél. A mutatványos állatok: egy zebra, amelynek az egyik oldaláról elvesztek a csíkok, egy szalmaoroszlán, amelyiket estéről estére megesz a zebra s másnap mégis egy új oroszlán cammog be a színpadra, három fekete papagáj, egy szakállas kutya, egy borotvált fejű macska. És Henye Egyed, a süket állatidomár még hortyogva is meghallja, ha a macska ugat, a kutya nyávog, a papagájok nyihognak, a zebra bőg, a szalmaoroszlán nyerít!

A Szigligeti Színház Lilliput Társulatának előadásának saját, külön bejáratú sosevolt cirkuszában ilyen és ehhez hasonló váratlanságokra számíthat az érdeklődő néző. Érzékeny, szenvedélyes és gyermekien kíváncsi figyelemmel alkothatja újra a bábszínészek segítségével ennek a különleges, finom és rebbenékeny világnak egy-egy szeletét. „És a többi, amit csak ezután veszünk észre! Hiszen a rét olyan nagy… Kutassatok tovább!”

Négyballábas kisegér a társulat fészerében

A Lilliput Társulat készülő produkciójáról, A négyballábas kisegérről az előadás egyik rendezőjét, Lélek Sándor Tibort kérdeztük.

Számos rendezésed láthattuk már a Lilliput Társulatnál. Legutóbb a Piri és a farkas című mesét adaptáltad színpadra. Rendezéseidben a darabokat mindig egy kicsit a saját ízlésedre formálod. A négyballábas kisegér teljesen saját szellemi termék, amelyet együtt írtatok és rendeztek Németi Emesével. Hogyan született meg a kisegér meséje?

LST: A kisegér született meg előbb, majd utána a mese. Természetesen létezett egy elképzelés, egy alaptörténet, de addig alakítgattuk, formázgattuk, hogy a mese csaknem teljesen megváltozott. A mondanivalót megőriztük, az tartja össze a történetet, aköré épül a cselekmény. Főhősünk egy csetlő-botló négyballábas kisegér, aki egy nagy dobozból kimászva érkezik a mese helyszínére, egy festő fészerébe. Miközben ismerkedik a helyszínnel, a néző megismerkedhet a kisegérrel. Ez a párhuzam fellelhető az egér és a festő személyiségében és a díszlet kialakításában is. A kisegér szeretetre vágyik, a festő pedig arra, hogy elismerjék.  Rokon lelkek lévén, egyből megkedvelik egymást. Az egér kiszínezve, elferdítve meséli el viszontagságos történeteit, hogy miként került a festőhöz, ahogyan a festő is megszépítve mondja el édesanyjának a telefonba az aznapi eseményeket, elhallgatva a sikertelenségét. Hogy miért is teszik mindezt, a mese végén kiderül. Egymásra találásuknak szerencsés folyománya lesz. A festő közreműködik a kis négyballábas egér történéseinek felelevenítésében, belemegy a szerepjátékba.

A mese egyik fontos üzenete, hogy merjünk játszani, ugyanis gyermekeink lelki kitárulkozásának eléréséhez az önfeledt együtt játszás, a közös fantáziálás, a jóízű nevetés a legrövidebb, és egyben leghálásabb útja.

Úgy tudom, ez az előadás eredetileg nem szerepelt az évadtervben. Milyen indíttatásra születik ez a produkció? Mesélj kicsit a keletkezésének körülményeiről.

LST: Emesével szerettünk volna létrehozni egy főleg hétvégeken játszandó interaktív produkciót, amelyben a gyerekeket és az őket elkísérő felnőtteket egyaránt bevonnánk az előadásba. A művészeti igazgatónk Botházy-Daróczi Réka üdvözölte a családi hétvége gondolatát és lehetőséget adott ennek megvalósítására, még tavaly ősszel. Derűlátóan kezdtünk a projekt elindításához, remélve, hogy a világjárvány mielőbb véget ér, és az újrakezdés örömében meglephetjük nézőinket egy játékos, együtt játszós előadással. Az interaktív formát a körülményekhez igazítva megőrizzük, de terveink szerint, amint végre megszabadulunk a mindannyiunk életét megnehezítő pandémiától, visszatérünk az eredeti elképzelés megvalósításához.

A főhős bábja igazán kedves, első ránézésre szerethető figura. Milyen volt a munka Tomos Tünde bábkészítővel?

LST: Online. Személyesen, még soha nem találkoztunk, mégis egyből megtaláltuk a közös hangot. Tomos Tünde brassói képzőművész, díszlet- és bábtervező rendkívül közvetlen alkotó. Olyan ember, akivel már az első beszélgetés során úgy éreztem, mindig is ismertük egymást. Első közös munkánk a Piri és a farkas című előadás volt, ezt követi a most készülő A négyballábas kisegér és már el is kezdtük, az idén őszre tervezett produkció a Nyolckor a bárkán munkálatait.

Beszélsz kicsit a látványról?

LST: A mese helyszíne némileg eklektikus, ugyanis a kisegér egy fészerben találja magát. Van ott minden, létra, fogas, veder, asztal, szekrény és egy festőállvány, a térben a célnak megfelelően elhelyezve. A fészer két ellenpólusa, a szobafestő létra és a festőállvány között töpreng a már nem szobafestő, de még nem igazán képfestő hősünk. A mese nyitóelemeként egy nagy doboz szolgál, amelyből előrágja magát négyballábas főhősünk. A fészerre jellemző kuszaságban is fontosnak tartottuk az egyensúly megteremtését, mert enélkül a néző kényelmetlenül érzi magát, amikor rápillant a helyszínre.  A térben a legtöbb elemnek új értelmet adunk a játék során. Izgalmas feladat a díszletet úgy átrendezni, hogy az minél inkább érzékeltesse, láttassa a kisegér által felidézett helyszíneket, hasznos játékteret létrehozva. 

Milyen korosztálynak ajánlod a meséteket?

LST: Szeretettel várjuk a három év feletti kedves nézőinket a Lilliput Társulat legújabb bemutatójára, …-án.

 

*

A négyballábas kisegér   (3+)                                                  

Hová kerültem már megint?”– kérdezte meglepetten a kisegér, és bejárta a fészert, mind a négy ballábacskáival. „Talán egy festőnél vagyok, fel is jegyzem a naplómba!”

Bizony, ez a kisegér - aki a sajtnál is jobban, csupán egyetlen dologra éhezik, a szeretetre - tud írni, sőt beszélni is nagyon szeret, mesélni talán még annál is jobban.A sors elsodorja, pontosabban egy gyorsfutár elszállítja egy sikerre vágyó festőhöz,aki örömmel hallgatja, és segít feleleveníteni a kisegér vidám történeteit.

„Tényleg így történt minden, ahogy elmesélted?” – szegezte fel a kérdést a festő.

„Igen, igen, persze.” – válaszolta a kisegér – „Hiszen az egeret mindenki szereti.”

 

Írta és rendezte: Németi Emese – Lélek Sándor Tibor

Bábkészítő: Tomos Tünde

Díszlet: Lélek Sándor Tibor

Szereplők: Németi Emese, Lélek Sándor Tibor, Szentpéteri Lenke

 

Hollós Mátyás: nyitott a világra, jószívű és megdöbbenti az igazságtalanság

Társulatunk új premierrel készül február 17-én, vasárnap 17 órától az Árkádia Bábszínház nagytermében. Olvassátok szeretettel a Hollós Mátyás című előadásunkról készült interjút Dió Zoltán rendezővel.

Visszatérő alkotó vagy a Lilliput Társulatnál – úgy rendezőként, mint tervezőként egyaránt. Ezúttal mi szél hozott?

Dió Zoltán: Ahogyan máskor is, felkérésre jöttem. A Lilliput Társulattal ez az ötödik meghívásom rendezőként, és még soha nem bántam meg, ha elvállaltam itt egy munkát.

Ezt az előadást a Mátyás-év kapcsán kértük. Miért a saját, helyi várostörténetünkhöz igazított Mátyás-történet és nem egy közismert mese?

D.Z.: 2018-ban volt a Mátyás év, a meghívást is akkor kaptam. Mielőtt hozzákezdek egy darab írásához, rendezéséhez, minden alkalommal rengeteg forrásból dolgozom. Keresgélés közben nagyon hamar rátaláltam a Hunyadiak és Nagyvárad kapcsolatára. Ezután már célzottan kerestem azokat a pontokat, ahol Mátyás és a város története összekapcsolódik. A közismert mesék egyikében sincs említve Nagyvárad, ezért nekem kellet egy saját történetet kitalálnom. A történet saját, de valós események adják a hátteret.

A Hollós Mátyás históriás, bábos játék az 5. életévüket betöltött emberkék számára. Miért lehet érdekes, izgalmas Mátyás király karaktere a 21. században, főleg gyermekek részére?

D.Z.: A hagyományos Mátyás történetek közül kevés szól a főhős gyerekkoráról, de ha mégis, akkor az is leginkább a királyválasztáshoz kapcsolódó csodáról. A mondabeli Mátyás király álruhában járkál a szegények között, titokban oszt igazságot. Hollós Mátyás történetében megmutatjuk, hogy honnan indul, mi az alapja ennek az igazságkeresésnek. Mesénk kezdetén Mátyás éppolyan gyermek, mint a mai kisiskolások – jobban szeret játszani, mint tanulni, néha szófogadatlan, és nagyon hiányzik neki a távol dolgozó édesapa. De nyitott a világra, jószívű és megdöbbenti az igazságtalanság. Ebben is magukra ismerhetnek a mai gyerekek.

Az előadás látványvilága Majoros Gyula munkáját dicséri, a zenét Fehérvári Lilla szerezte – Ágoston Béla segítségével, aki zenei szerkesztőként vett részt az alkotói folyamatban. Milyen világot kapunk tőlük?

D.Z.: Ez a képi világ egyszerre történeti és mai. A zene ugyanúgy népi és középkori, mint kortárs. Ez azonban nem keveredést és káoszt eredményez a színpadon, hanem fúziót – a különböző vizuális és zenei síkok egymásra vetülve egy új, erős egységben mutatkoznak meg.

Milyen (volt) a munka a társulattal?

D.Z.: Ezzel a társulattal, nemcsak a színészekkel és zenészekkel, de a színház minden dolgozójával nagyon szeretek együtt dolgozni. A próbák,a felkészülés végig jó hangulatban teltek.

Ha egy napra lehetnél Mátyás király, mire tanítanád a népet?

D.Z.: Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnék mondani, amit a nép már ne tudna magától.

***

Hollós Mátyás

-históriás játék (5+)

I. Mátyást, azaz Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Ausztria hercegét; európai krónikákban Corvin Mátyást mi egyszerűen Mátyás királyként ismerjük. De a bölcs uralkodó, az erős hadvezér, az igazságos bíró és a szoknyavadász férj volt gyermek és kamasz is: kíváncsi, csintalan, igazi kópé. Akadt vele gondja elég a jámbor tanítónak, aki akkor éppen Várad püspöke, Vitéz János volt. A püspöki palotából titokban gyakran kiszökdöső jólelkű, vidám kis csibészt a váradiak úgy ismerték: Hollós Mátyás.

Írta és rendezte: Dió Zoltán

Zeneszerző: Fehérvári Lilla

Zenei szerkesztő: Ágoston Béla

Tervező/kivitelező: Majoros Gyula

Játsszák: Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert, Németi Emese, Stéfán Mária, Szabó J. Viktor

Zenészek: Csepei Róbert, Varga Imre

Ügyelő: Varga Friderika

Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Trón alatt a király - interjú Hajdu Géza rendezővel

Társulatunk új előadást mutat be nektek december elsején 17 órától az Árkádia Bábszínház nagytermében. A következőkben a Trón alatt a király című zenés mesejáték rendezőjével, Hajdu Gézával készült interjút olvashatjátok.

Ha okosan értelmezzük, a múlt történései hasznos kapaszkodót adhatnak a jelenünkhöz. Sokszor túlzásba is visszük a viszonyítgatást. Tudván azt, hogy a Trón alatt a király című mesejátékot legutóbb negyven éve mutatta be a Szigligeti Színház, szintén Géza bácsi rendezésében, nem kerülhetem meg a kérdést, hogy hogyan alakultak úgy a dolgok, hogy most, 2018-ban ismét megrendezze, ezúttal a Lilliput Társulatnál?

Hajdu Géza: Mert nagyon megszerettem ezt a mesejátékot, még a 60-as években, amikor Marosvásárhelyen láttam. Cselekmény és érzelem gazdag mesejáték. Fordulatos, tele van játékkal és humorral, ugyanakkor mondanivalója lírai, komoly, telítve szép emberi érzésekkel. Manapság egyre magányosabbak, egyre ,,elidegenítettebbek’’ vagyunk. Ez az előadás a barátságról szól, a barátság értékéről. Mennyivel gazdagabbak, magabiztosabbak vagyunk, ha van egy igaz barátunk, akivel megoszthatjuk mindennapi gondjainkat, lelkünk titkait. S mennyivel igazabb, mélyebb az a barátság, amiért meg kell küzdenünk, mint Katinak. Mert a gonoszság, az ármány mindenhol felüti a fejét.  A gonosz macskák saját céljaikra akarják felhasználni a naiv Petit. Ezt kell megakadályoznia Katinak, s ő képes élet-halál harcot megvívni igaz barátjáért. Ezt a harcot azonban nem képes egyedül megvívni, szerencsére segítőkre talál az üldözött Cica Micában, a szintén rab Egérkirályban. A baráti kör bővül, s együtt csodákra képesek. Örök emberi dolgok ezek, ma is ugyanúgy értékesek, mint negyven vagy száz évvel ezelőtt.

Hazug macskák országa, egérkirály, ármány és barátság… mit üzen a történet?

H.G.: A szereplők: macskák és egy egér (a kislány és a kisfiú mellett) mind-mind emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Gonoszak, fondorlatosak, nagyképűek, büszkék, mindent elkövetnek saját fontosságuk igazolására, főleg hazudnak és hazudnak. Pedig tudjuk, hogy a hazugság mindig kiderül, hazugságra nem lehet sokáig várat építeni, mert az  mindig kiderül s amit felépítettünk, bizony összeomlik, s a romok maguk alá temetnek bennünket, mint hazugokat. Tanmese? Igen az, mint minden mese. Hinnünk kell benne, hogy az igazság mindig kiderül és győzedelmeskedik – és nemcsak a mesékben!

Adhat-e a negyven évvel ezelőtti előadás kapaszkodót a maihoz, rendezés szempontjából, vagy teljesen tiszta lapra dolgozik Géza bácsi? Változik a kontextus?

H.G.: Már említettem, hogy a barátság, az igazság keresése örök megnyilvánulás. Ilyen szempontból az előadás ugyanolyan, mint negyven évvel ezelőtt. Mégis teljesen más, hiszen változott a világ, benne mi is. A világhoz, egymás való viszonyulásunk felgyorsult. Bár a lényeg ugyanaz, de a hangsúly ma talán mégis máshová összpontosul.

Milyen a munka az alkotótársakkal? Czvikker Katalin dramaturg a színpadi szövegért felel. Milyen a mostani szövegkönyv világa? Új dalszövegek is kerültek be a már meglévő, Fábián Sándor által jegyzetteken kívül.

H.G.: Éreztem, hogy le kell porolni, fel kell gyorsítani ezt az ötven éves szöveget. Színesíteni kell, tánccal, énekkel frissíteni. Nyelvezetében is közelebb hozni a mai nézőkhöz. Ebben találtam társra Czvikker Katalin dramaturgban, aki egyből ráérzett, hogy mit szeretnék. Szekernyés László és Fábián Sándor szövegét közelebb hozta a mai közönséghez. Az előadás semmit nem veszített mondanivalójából, csak közelebb került hozzánk, mai nézőkhöz. S ez nagyban hozzájárult a mondanivaló megértéséhez.  

Remélem, ezt a nézők is érzékelni fogják.

A jelmezek Cristina Breteanu tervei, a színpadkép pedig Rákay Tamás díszlettervezőé. Az előadás zenéjét Bakk-Dávid László szerezte, a koreográfiáért Györfi Csaba felel. Mit lát, mit kap majd a néző?

H.G.: Ugyanezt mondhatom el a díszlet- és jelmeztervezők esetében is. Rákay Tamás csodálatos mesevilágot varázsolt a színpadra. Cristina Breteanu kosztümjei színesek, komikusak, „állatiak”. Különös hangulatot adnak az előadásnak. Ezt a hangulatot segíti Bakk-Dávid Laci eredeti zenéje és Györfi Csaba koreográfiája is. Mindnyájan ráéreztek a mese lényegére és örömmel dolgoztak. Próbáról próbára jobbnál jobb ötlettel álltak elő. Öröm volt nézni, ahogy ezek a felnőtt emberek újra gyerekekké váltak.

Mindezek fényében hogyan zajlottak a próbák?

H.G.: Ugyanezt  mondhatom el a a színészekről is – bár nehéz – örömmel, felszabadultan játszottak, igaz, ez a szakmájuk. A játékhoz sok munka kell - mondja Peter Brook, korunk nagy angol rendezője – De, amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék. Úgy érzem, öröm volt együtt dolgozni, helyesbítsek: játszani. S ez az öröm meglátszik majd az előadáson is.

Melyik korosztály a fő célcsoport?

H.G.: Hogy kinek készült? Persze, hogy elsősorban a gyerekeknek, a kisiskolásoknak, akiknek lehetőséget adunk olykor, hogy részt vegyen a játékunkban. Persze óvodások is élvezhetik és a kamaszok is. No és a felnőttek!

Ne feledjük, ez a darab diktatúrában íródott. Nagyon sok utalást találunk benne, bár nem erre összpontosítottunk, de akinek füle van, az meghallja és megérti. Ez a lényeg. És hogy mindannyian jól érezzük magunkat a két órás előadás során. Hogy sikerüljön feloldódnunk a játék örömében. Végső soron ez volt a célunk! Úgy legyen!

--

Szereposztás:

Peti: Szabó J. Viktor

Kati: Vári Vivien

Mese anyó: Birtalan Katalin

Kormos Karmos: Daróczi István

Tarka Terka: Németi Emese

Cica Mica: Stéfán Bodor Mária

Kutyaölő Kázmér: Csepei Róbert

Király: Hanyecz Debelka Róbert

Dupla Dorottya hercegnő: Balogh Judit

Udvarhölgyek: Meleg Hortenzia, Szentpéteri Lenke

Katonák: Szőke Zsolt, Varga Imre

Rendező: Hajdu Géza

Zeneszerző: Bakk-Dávid László

Díszlettervező: Rákay Tamás

Jelmeztervező: Cristina Breteanu

Koreográfus: Györfi Csaba

Dramaturg: Czvikker Katalin

Dalszöveg: Fábián Sándor, Czvikker Katalin

Korrepetitor: Varga Imre

Ügyelő: Varga Friderika

Hang: Haraji Adalbert

Fény: Vajna Tibor

Az előadást 5 éven felülieknek ajánljuk.

Túl a Maszat-hegyen - 2# szereposztás

Mint ahogy előzőleg már hirdettük, a Túl a Maszat-hegyen című produkciónkat dupla főszerep-osztással játsszuk. Bemutatjuk a második párosunkat is: Maszat Janka szerepében Szabó Annabellát, Muhi Andrisként pedig Csiki Roland Ádámot kérdeztük, hogy érezték magukat a próbafolyamat alatt.

Maszat Janka 2# - Szabó Annabella

Belecsöppeni egy ilyen darabba egy ügyes és szorgos csapattal rendkívüli dolog, ehhez még hozzátársul egy olyan szereplő megformálása is, mint Maszat Janka, egy bátor, makacs, de vagány kislány, aki imád koszos és szabad lenni. A karakter megértése könnyebbé válik számunkra, hiszen bennünk is ott él egy kicsi részben Janka. Kettőnknek Zsuzsival lehetőségünk nyílik kívülről is szemlélni az egész darabot és Jankát is, mivel kettős szereposztásban játszunk. Számomra ez csakis jó lehet, mert egymást segítjük és bíztatjuk a próbák során és így gördülékenyebbé válik az egész. Emellett csapatként is segítünk egymásnak megérteni a szereplőket és a helyzeteket, hiszen legtöbben már túl vagyunk azon éveinken, amelyben Andris és Janka épp benne vannak.

Muhi Andris 2# - Csiki Roland  Ádám

Először szokatlan volt a dupla szereposztás, mert sokszor kellett megnézzem próbafolyamatok alatt a karakteremet úgy, hogy nem én játszom. A darab szövege nagyon vicces és jópofa, amin próbákon, de próbák után is sokat nevetünk. Muhi Andris számomra egy érdekes, hősszerelmes karakter. Elindul megmenteni Jankát, sokmindenen keresztül megy és nagyon bátran és okosan cselekszik, de mikor találkozik a lánnyal, aki iránt már többet érez mint barátság, egyből megijed.

És kettecskén:

Túl a Maszat-hegyen - 1# szereposztás

A Szigligeti Színház elérkezett iskolaprogramjának negyedik bemutatójához. A 2018/2019-es évad első produkciója ez: a szeptember 8-án bemutatandó Túl a Maszat-hegyen (Varró Dániel-Presser Gábor) című zenés mesejátékot Bartal Kiss Rita rendezésében láthatjátok. Varró Dániel frenetikus, kortárs és emberközeli szövegvilága, melyet Teslár Ákos alkalmazott színpadra, valamint a Presser Gábor által jegyzett jellegzetes zenéje teszi igazán egyedivé a maszathegyi történetet. Az augusztusban zajló próbafolyamat szakaszát előzte meg a havasrekettyei felkészítő tábor, mely folyamán a gyerek- és felnőtt szereplők megismerkedtek a tánc- és zenei alapokkal, valamint szövegértelmezéssel is foglalkoztak.

A Túl a Maszat-hegyen című produkcióban ezúttal – előzetes casting során kiválasztott – tizenöt gyerekszereplő és a Lilliput Társulatból nyolc bábszínész vesz részt.

A produkciónkat dupla főszerep-osztással játsszuk. Megkérdeztük az első gyerekszínész-párosunkat, mit szólnak a próbafolyamathoz, milyen élményekkel gazdagodtak. Íme:

Maszat Janka 1# - Naphegyi Boldis Zsuzsanna 

A próbák úgy néznek ki, hogy sokat nevetünk és egymás jobbnál jobb ötletét építjük bele a jelenetekbe, hogy minél viccesebb legyen. Azért sok munka is van egy ilyen darabbal, de sokat segít, hogy dupla szereposztában játsszuk a főszerepeket, így tudjuk egymást segíteni tanácsokkal és ötletekkel, hiszen ugyanazt a karaktert játszuk Bellával. Különleges helyzetben vagyunk, mert láthatjuk kívülről a jeleneteket és a darab fejlődését. Maszat Janka, akit igyekszünk megjeleníteni, egy vidám kislány, aki soha nem fürdik és a kakaót törött fülű bögréből issza. Ahogy egyre inkább „belebújok” Janka bőrébe, egyre inkább kezdem ijesztőnek látni a tisztítószereket...:) A darabnak amúgy iszonyú jó humora van és élvezhető a nagyoknak (is); és őszintén ajánlom az én korosztályomnak (16-17 évesek), mert igen jól fognak szórakozni.

Muhi Andris 1# - Dóczi Richárd Noel 

A próbafolyamat és maguk a próbák nagyon jó, vicces hangulatban telnek - köszönhetően a humoros szövegnek és a rendező, valamint a színészek ötletességének. Először dolgozok dupla szereposztásban és őszintén szólva nagyon tetszik. Annak ellenére, hogy eltérően formáljuk meg Muhi Andris karakterét, tapasztalatainkkal egymás segítségére lehetünk. A Szerelmes Bátor Kalandort előszeretettel viszem színpadra, mert hasonló a személyiségünk.

 











Kettesben pedig ilyen vagányak a srácok: