Palocsay Kisó Kata: Hogy ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora

Új bemutatóra készül a Lilliput Társulat. Február 9-én a Moha és Páfrány című előadást mutatják be – ennek kapcsán beszélgettünk a produkció rendezőjével, Palocsay Kisó Katával.

Első ízben rendezel a Lilliput Társulatnál, de nem teljesen ismeretlenek számodra a bábszínészek. Honnan az ismeretség?

P.K.K.: Kócost (Oláh Anikó Katalin) tanítottam két évig Vásárhelyen, majd dolgoztunk együtt Temesváron is, mielőtt Váradra szerződött volna. Csepei Robi Kolozsváron volt diákom. A társulat többi tagját a tavalyi Fux Fesztiválon ismertem meg.

Jelenleg a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Színház és Televízió Karának adjunktusa vagy és a színművészetin tanítasz bábművészetet. Miben más számodra a rendezés a tanításhoz képest?

P.K.K.: Nagyon szeretek bábozást tanítani az egyetemen. Az alapképzésben a bábművészet egy féléves tantárgy. Aztán a mesteri képzés alatt visszatér kortárs bábművészetként, szintén egy fél évig. Úgy gondolom, hogy ez alatt az idő alatt az a legfontosabb, hogy felkeltsem a diákjaim érdeklődését a műfaj iránt, hogy olyan kezdeti bábos élményeik legyenek, amelyeken keresztül megszeretik a bábozást.  Mintha egy ajtót tárnék ki előttük, amin keresztül egy számukra teljesen új világba tekintenének be. Rendezni is szeretek, de ritkábban vágok bele. Ilyenkor is a felfedező, kísérletező, játékos részét szeretem a legjobban a próbafolyamatnak. A rendezések alkalmával nagyon sokat gondolok a gyerekekre, akiknek készül az előadás. Ez egy másfajta felelősség, mint az egyetemen, ahol a legfontosabb számomra a diák. Az, hogy ő mivel marad a közösen eltöltött órák után. A puding próbája az evés. Valahogy ehhez hasonlítanám a rendezéseket. Egy bábszínházban rendezett előadás jobban eljut a közönséghez. Ezeken az alkalmakon együtt dolgozhatok tapasztalt kollégákkal is, nem csak kezdőkkel, fontos visszajelzéseket kapok arról, hogy mi mennyire működik a valóságban abból, amit az egyetemen oktatok. A tanítás és a rendezés kiegészítik egymást. Egyik segíti a másikat, és váltogatva a kettőt, ritmust és energiát kap a munkám. Szabadabbnak érzem magam, és csökken annak a veszélye, hogy akár a tanításba vagy a rendezésbe belemerevedjek. 

Miért pont a Moha és Páfrány történetére esett a választásod, amikor a nagyváradi bábtársulathoz jöttél?

P.K.K.: Szeretem Mohát és Páfrányt, ahogy azon ügyködnek, hogy "ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora". Meg szeretem, ahogy Hatházi András bábdarabja úgy szőtte egybe a sok apró történetet, hogy megőrizte a hangulatát és a humorát Vaclav Ctvrtek meséinek. És mert a nagyváradi bábosok esze egy srófra jár a manókéval, a tündérekével, s játékkedvüknél is csak a szívük nagyobb. 

Milyen bábokat, bábtechnikákat láthatunk az előadásban?

P.K.K.: Minden, ami az előadásban van, él és mozog. Nem használunk klasszikus értelemben vett tiszta

bábtechnikákat. Vegyülnek a technikák, alakulnak annak függvényében, mit kíván a bábu, és a helyzet. Az mindenképpen nagyon érdekes, hogy van olyan bábu, amelyet egy bábos kelt életre, és van olyan, amelyet több. 

Milyen a jó bábszínházi előadás számodra?

P.K.K.: Az, amelyiknek a végén, miközben pirosra tapsolom a tenyeremet, muszáj, hogy odaforduljak a mellettem ülőhöz és azt mondjam: "Na, ez jó volt, jól esett!"

Az előadást februárban az alábbi napokon láthatjátok még:

Február 20, hétfő 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem

Február 21, kedd 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem

Február 22, szerda 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem

Február 23, csütörtök 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem

Február 24, péntek 10 óra, Árkádia Bábszínház, nagyszínpad

Február 26, vasárnap 17 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem

Jegyeket előzetes helyfoglalással lehet váltani a Szigligeti Színház jegypénztárában. A színházi pénztár nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 14-19 óra között, valamint egy órával az előadások előtt.